Este van

Leszáll az éj s minden sötét.

Mintha kápolnában lennék,

Melynek teteje a csillagos ég.

Az égből remény sugara látszik.

A Göncölszekér, a Tejút, a Fiastyúk

És mind mutat valami

Megfoghatatlan csodálatot.

Csak ülök kinn a padon, s nézem

A csodát, elgondolkodván, mit

Rejt a világ.

Háborút, bánatot, békét, örömöt

És csodálatot.

A házak, az utcák, a folyók:

Minden sötét.

Itt béke honol, de messze, távol

A fegyverek ropogása, nyomorúság,

Gyűlölet és halál zengeti szavát.

Vér, bánat, szörnyűség, melyet

Eltakar a sötét.

Miért?

Teszem fel a kérdést, de választ

Nem kapok.

Nézünk s nem látunk. Nem vesszük

Észre az igazi valóságot.

Egy repülő tűnik fel a messzességben,

Piros és zöld fényben.

Száll, repül  - vajon hová? …

Nem tudom.

Parányinak tűnik, mint egy bogár,

De vágyakozva tekintek rá.

Csak száll, száll, mint a madár,

Szabadon jár…

Az égen kigyúltak az esti fények, és
Bevilágítják az egész Földet.