A szeretet simogat

A szeretet simogat, mint a tavaszi szellő a hosszú tél után. A szeretet simogat a szavakban, ami legyőz időt és teret. A barátság szeretetén nem fog semmi sem. Múlnak az évek, és lehet, hogy elsodort egymástól az élet, de az érzés, ami összeköt,  örök. Örök, még ha meg is nőtt fizikailag a távolság, és ritka ajándék, ha személyesen is láthatjátok egymást, és átélhetitek, hogy a szeretet a szavakon túl az érintésben és az ölelésben is simogat.

Az élet kemény játékot űz Veled, nem lehetsz már sohasem az, aki voltál, ott sem, ahol szíved teljes lüktetésével jelen voltál, és azokkal sem, akikkel elképzelted naivan az egész életed. Ám csak az út, és az irány változott meg, és akik szerettek és akiket szerettél, most is szeretnek, és átéled újra és újra, hogy a szeretet mily balzsamosan simogat a szavakban. A szavakon túl az együttlét ritka ajándékában, amikor a szemetekben a régi fény újra csillog, és azt érzed, hogy az otthonosság melegsége árad szét a tagjaidban. Mintha nem múltak volna el évek, mintha a fizikai távolság sem lenne. Mintha az lenne a természetes, hogy mindennap láthatjátok egymást. Mintha, mert a valóság nem ez. Ám amikor az együttlét ritka ajándéka a Tiéd, kiélvezed minden percét, és egy kicsit el is játszol azzal a gondolattal, hogy nem volt lábadat megingató földindulás, sőt semmi sem, és úgy vagytok együtt, mint régen. Úgy mint régen, könnyű, boldog, igazi szeretetben.  Játékos ez a gondolat, de igazi enyhet és örömet az ad, hogy a körülmények megváltozása ellenére egyetlenegy valóság változatlan maradt: a szeretet, ami simogat.

Legszívesebben körbejárnád virághímes gondolatokkal, hogy a szeretet mily életadó lüktetés, öröm, békesség és ajándék, amely pontosan olyan, mint a lélegzetvétel. Lélegzetvétel, mert a kemény, békétlen és kegyetlen világ a szívedet oly sokszor összetörte már, és volt úgy, hogy azt érezted, hogy meghalt a lelked, mert ennyi kegyetlenséget többé nem viselsz el.  Csak meredten ültél, szólni sem tudtál, a Nap lehanyatlott. Ám a legsötétebb éjszakában a szeretet fénye mégis megsimogatott, mert ott volt egy barátod, majd még egy, aztán még egy, és egyre többen lettek melletted… és lassanként kezdted újra érezni az életet. 

         A szeretet simogat. Tudod, tudom általában, ha csak egy átmeneti vihar után kellett, kell egy kis megnyugvás és erő. A szeretet simogat. Tudod, tudom már nem csak általában, hanem  amikor a szépnek és jónak gondolt emberi világot a könyörtelen és hazug ámokfutás rombolja és zilálja szét. Ott állsz a kereszttűzben a naivitásoddal, a nemes eszméiddel a szívedben, azzal a hittel, hogy az ember alapvetően jó és nem tesz, nem tehet olyat, ami a másiknak kárt okoz. Nem tehetne, de tesz, és a megtapasztalt valóság a fájdalom tüzével égeti a szíved. De a hitedet a szép és új világban mégsem égeti fel, sőt még acélosabbá teszi. Hatalmas ugyan az emberi gonoszság kreativitása és az a pusztító erő, ami hajtja és űzi embertelen utakra. Ám emellett, vagy pontosabban efelett ott van a Felülről érkező Lélek ereje, és azok az emberek, akik a Felülről érkező Léleknek engednek a Gonoszság ellenében, és hisznek a Jóban és az Igazság diadalában. Mert a jó mindig legyőzi a rosszat. Mert a jó Felülről érkezik, a gonosz pedig mindig alulról támad alattomosan. S mert a jó  forrása Fent van, nem győzheti le az a rossz, ami lent van.

A szeretet simogat, mint a tavaszi szellő a hosszú tél után. A szeretet simogat akkor is, ha szeszélyesen fanyar a tavasz, ha nyáron a Nap tüze éget vagy ősszel a pusztulás gondolata férkőzik a lelkedhez közel. Életed kanyargós útjain folyamatosan megtapasztalod a keménységet, a nehézséget, és a kívülről támadó gonoszság mételyéből egyre többet - mit megszokni nem lehet, de átadni sem magad mindig a fájdalom égető parázsának, mert különben nem lenne tovább utad. Ezért inkább a szemed a jóra fókuszálod, és engeded egyszerűen, hogy a Felülről érkező Lélek töltsön be, és azok az emberek, azok a barátok kapjanak az életedben helyet, akik szintén a Felülről érkező Lélekkel teljesek, hol a szeretet maga az örökkévalóság, ami mindig simogat. Simogat, ha jó idők köszöntenek, ha rossz percek és órák öveznek. Mert a szeretet a körülményektől függetlenül csak szeret.