Tartsd oda a másik arcodat
is, ha bántanak. Mert így csak elszenveded, és nem folytatod az erőszakot. S
győztessé válsz, mert az erőszakot szelídséggel, a gyűlöletet szeretettel
fedezed el.
Tartsd
oda a másik orcádat is. Oly lehetetlennek tűnik, mert az ember ösztönből egyből
visszaütne. De akkor hol van, hol van az Istentől való Lélek Benne? Ha
visszaütsz, a sötétség Téged is elnyel, és nincsen, nincsen Fény Benned.
Tartsd
oda a másik arcodat is, és közben/utána kulcsold kezed imára. Imára azért, aki
ádáz ellenségként üldöz féktelenül. Imádkozz Érte/Értük, hogy Fényt, józanságot
és hitet nyerjen/ek. Hogy ne a Rossz, hanem a Jó sokasodjék. Az Áldás vegye át
az Átok helyét, és így találja meg az ember az Istentől rendelt helyét.
Tartsd
oda a másik arcodat is. Felszólítás. Felszólító jel kellene a végére. Mégsem
teszel felszólító jelet. Mert ez számodra már belső késztetés, mi természetes,
mivel kijelented az Istentől való Igaz Szeretetet és Békességet.
Tartsd
oda a másik arcodat is. Kinek odafordítod a másik arcodat, más, mint Te. Nem
ismeri a szeretetet, az alázatot és az igazságot. Csak a sötét indulatot – mi ráborult
és teljesen megkötözte a Szívét. Odatartod a másik arcod, és ezzel megmutatod a
mennyei Másságot, Másságod. És juttatsz Neki a Benned lévő Fényből, mikor a
Keze az Arcodhoz ér ütésre készen. Te Más Vagy. Nem csak mondod, hanem meg is
mutatod. Fény tölt be. Hiszed, vallod, megéled. Nem a féktelen Gonoszság uralja
az Életed, hanem Maga a JóIsten.
Tartsd
oda a másik arcodat is. És Te odatartod büszkén és bátran, Szemed sugarát a Másik
örvénylő tekintetébe küldve, tanújelét adva ezzel, hogy a Másikat a JóIstenre
bízod. Sorsa Tőled független, mert a rosszért rosszal Te nem fizetsz meg. És
Dávid imádsága lesz kenyérré, és mondod szelíden újra és újra: „Isten az én
védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket. Igazságos bíró az Isten. Fékezi
haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat, ha meg nem tér az ember.
Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz: maga ellen
irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak. Nézd, a
gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem. Gödröt
ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe. Gonoszsága visszahull
saját fejére, álnoksága fejének tetejére. De én dicsőítem az Urat, aki
igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.”(Zsoltárok 7,11-18)
