Születésnap

Születésnap. Az egyik legvarázslatosabb nap az évben. Legfőképpen az ünnepeltnek. Mert a köszöntésben érzi, hogy nem feledkeztek meg róla, és a szeretet hangja megdobban minden egyes felé elhangzó szóban.

Születésnap. Minden évben egy nap, ami csak az ünnepelté, a tiéd. Semmi máshoz nem hasonlítható. Másképp kel fel még a Nap is, fénye tündöklőbb mindennél még akkor is, ha már legszívesebben nem számolnád, hogy ez pontosan hányadik születésnap is. Mégis különleges és csak a tied, és azoké, akik veled vannak, neked örülnek, és a szemük pillantásából is érzed a szeretetet. A szeretetet, ami titeket egybefont már rég, s nem kopott meg a fénye sohasem. A viszontagságok között sem, sőt még erősebb és lángolóbb lett. Még szorosabb közöttetek a kötelék, amit nem szakíthat senki és semmi szét.

December van. Egy másik születésnapra készülsz, készülünk. Egy olyan születésnapra, ahol az ünnepeltet mindenki ismeri, legalábbis hallott már róla valamit. Legalább a nevét, legalább annyit, hogy a szeretet volt a lényege, s adott, akinek csak tudott. Adott reményt, amikor a sötétlő árnyak feketére festették a hajnalt is, és a pirkadat fénye alig ért el a szívig. Adott hitet, amikor az ész már kudarcot vallott, és értetlenül kutatta az emberi labirintust, de a hittel feltöltekezett lélek mégis kijutott. Adott erőt, amikor már a kéz lehanyatlani látszott, s a lélek roskadva merengett a szakadék felett, azután megtörtént a csoda, és a lélek igazi lángolással nekirugaszkodott a lehetetlenségnek. És legyőzetett mindaz a szó, gondolat és érzés, ami mélyre húz. Legyőzetett, és a lelked békességgel telt meg.

    Születésnapra készülsz, készülünk. A készülődés forgatagában annyi minden lefoglal, hogy a karácsonyi születésnap tökéletes legyen. A sok tennivaló között az ajándékokra is gondolsz. Az ajándékokra, hogy majd csillogó szempárok örvendezzenek felette, elakadt lélegzettel. Mert szívük régi vágya immár valóságos, kézzel fogható. Ám eltűnődsz azon, hogy az igazi ajándékot megkapták már, s megkapják minden nap. Mert az ajándék valójában az, ha a lélek a vágyott világ és a valóság határán békességet kap. Az igazi ajándék az, ami a másik ember lelkének a fényévé lesz. Igaz reményt ad ott, hol a szem sugara alig csillan meg. Az igazi ajándék az, amikor az útvesztőben veszteglő lélek erőt nyerve elindul, és nem ismer lehetetlent. S erő születik meg ott, hol korábban a lendület csak veszni látszott, és az elgyengült kéz lehanyatlott. Az igazi ajándék maga a szeretet, ami egyszerűen csak átölel és melegséggel tölt el, s énekli, hogy az életed az álmok világa lehet. Mert ahol szeretet van, ott az álmok minden nap valósággá válnak. Apró lépésekben igaz, de a tenger is apró cseppekből épül fel, és végül a leghatalmasabbá lesz.
   Születésnap. December 24-e oly sok szépséget, álmot, titkot, áhítatot és szeretetet rejt, melyek fókusza az ünnepeltben van, és benned is, mert nem mindegy, hogy ezt a sok kincset hogyan fogadod, s adod át karácsony előtt, karácsonykor és karácsony után.
   Születésnap. Az egyik legvarázslatosabb nap az évben. Legfőképp az ünnepeltnek. Mert a köszöntés megmutatja, hogy az ünnepelt személye nem merült még a feledés homályába, és a szeretet hangja megdobban minden egyes elhangzó szóban. Ha a jászolban megszületett gyermek lelkének fénye a szívedet átmelegíti, akkor minden napod az ő születésnapjának az ünnepévé lesz. Nehézségek között és az örömök napjaiban egyaránt, mert Lélekben ma is itt van az, aki megújult reményt, igazi hitet, erőt és szeretet ad. Mert vannak melletted érző emberek, akiknek te is ugyanezeket a kincseket adhatod tovább. A szeretet pedig közöttetek egyre erősebb lesz, amely legyőzhetetlen és hatalmas tengerré duzzad, s nincsen senki és semmi, ami a szeretet tengerének gátat szabhatna.

Várakozás és rohanás

Várakozás és rohanás, egyszerre érzed, hogy megáll az idő és azt is, hogy kifut a kezedből. Mintha soha nem jönne el a holnap. Közben sietsz, hogy elérd minél hamarabb az álmodat. De mintha a holnap már el is múlt volna. Egyszerre eltűnődsz, hogy el sem jött vagy tovatűnt a pillanat, ami egészen betölthetett és boldoggá tehetett volna.

    Várakozásban és futásban vagy, hogy a boldogságot megleld, és azt kívánod, hogy azt többé már nem veszítsd el. Ne csak egy pillanat foglya legyen, ami egyszer-egyszer volt, eljött, azután eltűnt.

      Várakozás és rohanás, maga az életed. Az életed, ami éppen ezért túl hosszú és túl rövid egyszerre. Amit elérsz, könnyen eltörpül, semmivé lesz hamar, és a szívedben születő új vágyak mindig azzal szembesítenek, mivel lehetne még több, teljesebb az életed, mi az, amit még elérhetsz. Bár az igaz, hogy a küzdés, a célokhoz vezető út is maga a boldogság, s így születik meg benned az örömmel végzett munka csodálatos érzése. Ám ha csak ennek szenteled magad teljesen, előbb vagy utóbb megfogyatkozik a lendületed. Hisz mégiscsak ember, érző lélekkel, kinek létszükséglete a megélt szeretet, és annak megtapasztalása, hogy kell valami több, kell a közösség, kell a család, kell a barátok jelenléte. Kell az az ember, aki osztozik veled mindenen. Az álmokon, és a hozzájuk vezető kacskaringós utakon, a nehéznek mondott és a súlyosnak érzett pillanatokon. Kell az az ember, aki nem engedi el, csak fogja a kezed. Fogja, amikor húzni kell, mert mélyebben érzed magad. Kell az az ember, aki lágyan érinti, amikor lélekben magaslaton vagy. Kell az az ember, aki jóleső melegséggel szorítja, amikor oly kietlennek érzel mindent körülötted, és keresed azt, ami fényt hozhatna újra a szemedbe. S amikor keresed, várod vagy futsz a boldogság fénye után, rádöbbensz, hogy mégis megvan, mert van valaki melletted és fogja a kezed.

     A boldogsághoz nem tapad rang, hatalom vagy vagyon - bár sokszor sokan úgy értelmezik, hogy a boldogság e három dolog gyermeke. Valójában nem, mert a boldogság az, amikor együtt vagy, lehetsz azzal, akit szeretsz, és aki feltétel nélkül csak egyszerűen szeret. Minden más kicsinnyé lesz. Minden más, ami olykor hatalmasnak látszik: a versenyfutás az idővel, önmagaddal, a sok feladattal, az árnyakkal, amelyek megemészteni akarnak.

        Várakozásban és futásban vagy, és most egy közeli boldogság képe sejlik fel, amit majd az ünnep fed fel előtted teljes egészében. Várod, s sietteted, úgy mint a gyermekek. A meghitt együttlét örömének előízét azonban már érzed, de közben tudod, hogy oly sok tennivaló van  hátra még. Mégis, már most a harmónia átjár. S nem vársz az ünnepig, sem a vágyott álmok testetöltéséig, már ma a hófehér terítővel terített asztal felett, egy gyönyörű hófehér koszorú mellett meggyújtod a gyertyát. Mintha az idő megállna, csak pislog a fény, s egyszerre táncot jár, együtt énekeltek beszélgettek. Nincs semmi más csak az együttlét öröme, az egyszerű és a tiszta boldogság. S a lelked már nem vár, és nem rohan semmi után.