Jössz a semmiből, úttalan utakon egy új világ határa felé. Tele álmokkal, a célod már a szívedbe égett rég. Érzed, hogy az idő nem vár rád. Lépést kell tartanod vele, és kihasználni, megélni, amit lehet. Teszed is magától való természetességgel. Újra és újra. Mégha a mélységek olykor a kedvet is szegik, és lelked fájdalmának mázsás súlyát mosolyba forduló arccal hordoznod kell. Mintha egy játék baba lennél, akin nem látszik semmi, bármi történik is. De ember vagy. Nem mozdulatlan műanyag. És mindig megteszed a következő lépést, amit a szíved diktál. Az utolsó utáni pillanatig is. Lelked vihara azonban belül marad, és csak az számít, amire az álmod inspirál.
Úgy kelsz fel minden reggel, hogy megtörténik a csoda. A csoda. Amire vágysz. A csodának azonban nincsen konkrét formája. Csak lényege, hogy az élet megváltozik, és eljön egy fordulat. Amikor nem csak az új világ határához érsz, hanem át is lépsz rajta. És ott önmagadban elég vagy. Milyen naiv elképzelés! - mondják a realista kritikusok. De te nem vagy sem realista, sem kritikus, csupán az ideák világának egy apró darabja. Örök és változatlan érték számodra az önzetlenség, a jóság, az igazságosság. S hiszed, hogy az élet töredékességben is megcsillan a képmásuk.
Valóban megcsillan. Amiben hiszel, valósággá lesz. Mert hirtelen egy embernek álcázott angyal jelenik meg előtted, aki megfogja a kezed. Egyszerre minden könnyebb. A föld és az ég összeér. Az új hajnal harmata borít be mindent a felkelő Nap felől érkező angyal sugarai alatt. A fénysugarak átlátszóan tiszták, mégis oly sok színe van. Az egyik a tiszta fényű önzetlenség, amellyel érted cselekszik. Csak jót ad, szívét veled megosztva. Mert megteheti. A másik szín az elfogadás harmóniája. Nem számít semmi, csak te, csak az, ami a lelkedben van, és amit magadból megmutatsz. Nem több és nem is kevesebb. Éppen az a lényeg, ami téged egyedivé tesz. S már bátorít is, és vezet, hogy lásd, mivé lehetsz, hogyan bontsd ki te is színeidnek minden árnyalatát. Erejével felemel, s pár pillanat múlva már vele szárnyalsz a felhők felett mindennél sebesebben.
Azt érzed, hogy a JóIsten ennél közelebb már nem is lehet. Örömkönny csordul végig az arcodon. Mert a hited bizonyságot nyer: angyalok igenis léteznek. Csak az angyal embernek álcázva jelenik meg. De felismerhető mindig, mert a benne lévő szeretetnek mennyei érintése van. Napsugarat szór szét. Nyomában virág nyílik, és a boldogság határtalan.
