Harmonikus Szenvedély

Szenvedély. Heves, ellenállhatatlan erővel megnyilvánuló túlcsorduló érzelem, indulat. Törekvés, vágy, ami elhatalmasodik Rajtad, örökre elköteleződve valami vagy valaki mellett, amit vagy akit mindennél jobban szeretsz.

        Szenvedély. Öröm, boldogság, hév. Az otthonosság csodálatos érzése Tiéd. Ott Vagy, ahol a helyed, azok között, akiket szeretsz. Az ösvényeden, az utadon, ahol Önmagad lehetsz, és adhatsz, megsokszorozva azt, ami a Lelkedben van. Továbbadva, amivel a JóIsten megáldott, amivel nem pusztítod, hanem építed, jobbítod a világot.

         Szenvedély. Kirobbanó érzelem, melynek intenzitása az idő múlásával sem szűnik meg. Lelkedben hatalmas energia szabadul fel, és Kezed nyoma ezért lesz eredményes. Nemcsak felveszed a munkát, és végzed gépiesen, amit kell. Hanem Szíveddel, Lelkeddel foglalkozol vele. Öröm hat át, mert Szíved és Értelmed ugyanarra fókuszál, kimondhatatlan az a Szeretet, amivel munkához látsz.

          Szenvedély. Magas hőfokon égsz. S ha valaki a Szemedbe néz, oly csillogást lát, mihez nem fogható semmi más.

          Szenvedély. Van, aki károsnak tartja, megveti és megszállottságnak nevezi. S a maga életét csak minimális erőkifejtéssel éli. Mert a szenvedélyt száműzi, és ezzel együtt az örömet is. Pedig a szenvedély, az öröm nem Gonosztól való dolog. A keserűség, az örömtelenség és a tétlenség az, miben a rossz gyökeret ver, és a Lélek hiányáról beszél. Mily különös az is, hogy sok embernek csak a szenvedélybetegségek sora jut eszébe, és a kényszeresség területén értelmezi a szenvedélyt. Holott a Szenvedély lehet pozitív, mely előre visz, ha ott van Benne a Felülről való Lélek szikrája, mi a Jót hordozza.

        A Szenvedély az élet egyik legfantasztikusabb áldása, ajándéka. A Szenvedély, amiben Harmónia van. Hol a Lelked egyensúlyban van a Teremtővel és a Benned rejlő Tehetséggel. A Harmonikus Szenvedély alapja a szabad választás egy adott tevékenység iránt. Ez a tevékenység sokféle lehet: művészet, zene, tánc, festészet, írás, család, sport vagy éppen tudomány, építészet. S mivel belső elkötelezést érzel Magadban, a motivációd hihetetlenül nagy. Nincsen külső kényszer, csak a Szíved, s úgy érzed, nincsen, nincsen lehetetlen. Harmónia ural el, mert a szenvedéllyel végzett tevékenységed nem sért senkit és semmit sem, és életed más területéről sem vonja el a figyelmed.

         A Harmonikus Szenvedély az identitásod része. Nélküle nem létezel. Ez a motor az, ami hajt előre. Jean-Jacques Rousseau jut eszedbe, az Ő álmodozó és érzékeny lelke, az írásaiból a szenvedély tüze, aki az irracionális szférát újra felfedezte. Mert szenvedély nélkül nem is élet az élet, mintha valóban csak mintha élet lenne. Az igazság megismeréshez a tudás mellett, kell a Szenvedély is. Ha ez utóbbi ott lángol Benned, képessé válsz a kiemelkedő eredmények elérésére. Azt írja Rousseau: „ha csak az írás kedvéért írok, meggyőződésem, hogy soha nem lettek volna olvasóim” „az ékesszólást mindig lelkes meggyőződés helyettesítette nálam; mindig erőtlenül és rosszul írtam, ha nem voltam erősen meggyőződve valamiről.”

        Téged mi vezet, amikor élsz, munkához látsz? A Kötelesség vagy a Lélek?  A Lélek, melyben ott van Harmonikus Szenvedély tüze?

         Vágy, Álom, Lélek, Szenvedély ez teszi az Életed színessé. Szabad vagy, szárnyal a Lelked… Szeresd hát mindig Harmonikus Szenvedéllyel az Életed, a Munkád, a Családod és a JóIstent! A boldogságot így kapod meg, akkor is, ha magasságot mélység követ, hisz tudod jól a pillanatnyi rosszat újra, újra a jó váltja fel….A szenvedélyes Hit Égig emel….

Fontos, ami mögötted van

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Hisz az épít fel, az adja meg lényeged. Az Vagy, amit átélsz, s nem mindegy, hogy miképp. A földről az Ég felé nézve, teret engedve a JóIsten Lelkének, alázattal hordozva a próbatételeket vagy lefelé tekintve, a világosságot, a világosságot száműzve.

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. A mélységek és magasságok, melyek sohasem önmagukban álltak, hanem szolgáltak Neked leckével, tanulsággal, hol az üzenet mélysége volt, hogy egész valódban megrendített, de felnyitotta a Szemed, s látod már, hogy mire képes az önmagától megrészegült ember, és azt is, hogy a JóIsten szeretete Téged mégis, mégis kísér.

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. És Közösségedé, amiben Benne vagy. A jelent a múlt tükrén keresztül jobban érted, mert a világ nem változott és nem változik meg. A jó helyébe a rossz lép: nincsen elég türelem, nincsen elég tisztelet és szeretet, sem átgondoltság, az őszinteséget száműzte a mindennapos színház, mintha a vesztébe rohanna a világ. Mert sokaknak nem fontos az, ami mögöttük van, egyéni útjuk és múltjuk. A napi lecke üzenete néma. És nem számít a közösség útja, múltja, tanítása és Égbe kiált a bölcsesség hiánya.

Mérd hát önmagadat, sorsodat  azokhoz, akik Előtted éltek! És ne hagyd elsikkadni azt, amit mondtak, tettek, és amiért cselekedtek! Megszívlelve a zsoltáros szavát: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32,8)

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Ám ugyanolyan fontos a közösséged, a családod, a hazád útja és múltja, hisz hozzájuk tartozol születésed óta. Gyökerek nélkül élni nehéz, és kusza. Meg lehet próbálni, a mai világ ezt mutatja, de akkor megkerülhetetlen a kudarc és gyötrelem, mi halmozódik az öröm helyett.

Fontos, ami mögötted van. Fontos a múlt, a történelem. Az, hogy mindez hogyan érint meg Téged, mennyire hordozod sejtjeidben. Napóleon császárról jegyezték fel, hogy egyszer bement egy zsinagógába, ahol csodálkozva szemlélte a földön ülő, gyertyaláng mellett siratóéneket éneklő zsidó testvéreket. - Mi ez? – kérdezte csodálkozva a császár. –A jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeznek –válaszolta a tanácsadója. - Mikor történt ez? – kérdezett vissza a császár – 1800 éve évvel ezelőtt – érkezett a válasz. Rövid csend után Napóleon így folytatta: - Most már megértettem, mi a zsidóság fennmaradásának a titka. Egy nép, mely így tudja gyászolni évezredes tragédiáját, nincsen elveszve. Ez a nép örökké él!

Eddig tart az anekdota. Mily különleges, hogy egy tragédia évezredeken át is jelen van, de nem a lemondás erejében, hanem a megújulás hitében. A közösen hordozott tragédia kulcsa az újjászületésnek, annak, hogy ami nincsen, újra lesz, és hihetetlen erőt ad ez a hit az embernek.

Fontos az, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Közösséged, családod, nemzeted sorsa, mely tanít és bölcsességet ad. És hitet és erőt is, hogy az előtted álló utat lendülettel, az igazság iránt elkötelezetten tiszta szívvel folytasd…

Fordított helyzetben

Egykor kint ültünk apukámmal az udvaron. Néztük együtt a csillagos eget, és közben Ő beszélt, én pedig kérdeztem. Mintha Ő maga lett volna a történelem. Saját útjáról szólt, félárvaságáról, melynek fájdalmát úgy hordozta, mint az éj a holdsugarat. Mert éjjel volt az, de a reménység mégsem hunyt ki szeméből, bár nehéz volt édesapja, a nagyapám nélkül.

A diákéveiről mesélt még sokat. A csínyekről, a különc kedvtelésekről. Volt ott minden: vadászat, madarászat és kutya. Lelkesen és kíváncsian hallgattam, figyelve minden egyes szóra. S a történetek végére mindig született egy bölcs tanács.

„Mindig a megoldást kell keresni!” – de sokszor mondta, és tette is. Nem ragadt bele sohasem a gondba, előre nézett és nem hátra. Bár a múlt meghatározta. Nagyvonalúságra tanított, a kicsinyességtől viszolygott, s a barátság megbecsülését helyezte mindig előtérbe. „A kapcsolatokat ápolni, gondozni kell!" – mondta derűsen.

Ma fordított helyzetben vagyok. Ma, ha nem is az udvaron, de a gangon a gyermekeimmel nézem együtt a csillagos eget, közben én beszélek, a gyermekeim kérdeznek. Most én vagyok nekik a történelem. Furcsa érzés fordított helyzetben lenni, hátratekinteni és előrenézni, a gyermekeimnek segítséget nyújtani, hogy eligazodjanak az élet szövevényes útvesztőiben, s megtanítani nekik, mi a jó, mi a helyes, a problémákat hogyan oldják meg bölcsen, az Ég Lelkétől vezérelve. Azt adom, amit én is kaptam, amire neveltek, ahogyan tanítottak, ahogyan szerettek. Ám hozzáteszem a saját életem, a hitem, mindazt, amire a JóIsten vezet és vezetett, megannyi szenvedés és nehézség között, mely gyermekeimet sem hagyta érintetlenül, hisz ezek javát együtt éltük át, s ismertük meg az élet fonákságát, a magasság után a mélységet, hol a derű könnyre vált. Eljött hirtelen, mint nyáron a vihar, és annyi maradt csak, hogy gyógyítsam a lelküket és megmutassam azt, hogy a szebb jövőbe vetett hitet nem, nem veszíthetik el. Az álmuk valósággá lehet, csak hinniük kell benne, s megtenni azt, ami rajtuk múlik. Mégis, mégis és újra nekirugaszkodni. Az nem baj, ha az élet olykor a sötétebb oldalát mutatja, s az sem, ha megbotlanak, csak álljanak fel mindig és folytassák az utat. A járdán, s nem a járda mellett – ahogyan apukám figyelmeztetett. Szorgalommal, kitartással, tenni vágyással, a jó, csakis a jó iránt elkötelezve, mert az álom és a cél az, ami éltet, vezet.

Fordított helyzetben vagyok. Apukámra sokszor, sokszor gondolok. Egyedül is kiülök a gangra, nézem a csillagos eget, s érzem, hogy Ő ma is fogja a kezem, mintha ma is élne…

Váratlan meglepetés

Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Amiről azt hiszed, hogy nem történhet meg Veled, mégis meglesz. Amit a regényben olvasol, vagy a film mutat be, egészen közel jön és az életed része lesz. Jó és rossz egyaránt. Mikor a jó érkezik, örömében könnyezik a szív. A rossz megtapasztalásakor a könnyek abból fakadnak, hogy meghasad a szíved, és mélységes a csalódás, a döbbenet Benned.

     Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. A megszokott napokat felkavarja valami hirtelenség. Megindul a föld alól, de a Nap mégis, mégis világít Reád a magasból. Mintha a Vörös-tenger partján állnál, mint Izrael fiai egykoron. Hátuk mögött és a szívükben tengernyi szenvedés sebével, s igaztalan hátra tétel emlékével. S mikor azt hihették, hogy végre szabadok, a megkeményedett szívű fáraó még utánuk küldött egy csapatot. Mit tettek? Félelemmel és kétséggel fordultak a JóIstenhez. Ahhoz, Ki mindig, mindig a biztos pont.

       És „Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,13-14)

     Milyen nehéz ez! Gondolj csak bele, mert az ember sokszor ösztönösen cselekedne. De akkor és ott csak várni kellett. Várni, látva a közeledő csapatot, és hinni, hogy mégis, mégis másként lesz, mint ahogyan emberileg várható. A Hit az, ami felülír és megváltoztat mindent. A Hit a JóIsten erejében és kegyelemében. Mert Ő valóban kegyelmes. Nem szavakkal proklamálja, hanem azzal, hogy kellő időben és helyen Érted mozdul a keze, Érted indul a lába.

      Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Csodát. Mert hatalmas csoda volt az, hogy a Vörös-tenger éppen akkor és ott kettévált, és Izrael fiai száraz lábbal érték el a másik partot. A Hit lám felülírt és megváltoztatott mindent. És ne gondold azt, hogy Veled ilyen nem történhet! Csak nyisd meg a Szíved, hogy a JóIsten Lelke teljesen átjárja, és csak Higgy, egyszerűen, tisztán, úgy ahogy gyermekként tetted, teszed, hogy az Életed, az Élet igenis jobbá lehet.

     Az élet mindig tartogat váratlan meglepetést. Van, ami felemel, van, amibe beleremegsz. Ám akár magas, akár mély a kedved, csakis a JóIstenre figyelj és nézz, és őrizd Szívedben, mit Mózes Neked is mond igaz szeretettel: „Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”