Kapcsolatok végtelen folyama

Kapcsolatok végtelen folyama árad, és te kis szigetként újra rácsodálkozol a világra. Hisz minden ember egy kis sziget, hol már berendezkedett a saját megszokott életére, mintha ott minden úgyanúgy történne, mint tegnap, és nem tartogatna meglepetést a holnap. Ám a kis szigeted partjait mossa a tenger hullámzása, miben a kapcsolatok végtelen folyama árad. Hisz megszólít egy másik, egy következő, a harmadik, és utána még egy, meg még egy… kis sziget hangja. S betekintést nyersz a másik világába, és lassanként a részeddé is válik. Könnyű  a dolgod, mert a különbözőségek ellenére van, ami azonos.

Mi az, ami egybefon titeket? Mi az, ami a kis szigetekben mégis egy? Először is az egymásra csodálkozás öröme és kíváncsisága, hol nincsen elzárkózás, vagy fenntartás a másik iránt, csak a megismerni akarás. Nyitottságnak is nevezed, aminek megtapasztalása teljesen felüdíti a lelkedet. S érezni kezded, hogy az egymásra való rácsodálkozáson túl a nyíltsággal teli lendület az, ami megegyezik bennetek. Ami nem elégszik meg azzal, ami van, amit megszokott már, hanem többet akar tudni, látni, ismerni és ezután együtt cselekedni. Együtt. Már most érzed, hogyha majd a kis szigetek hangjai egybeforrnak, milyen csodát hozhatnak a világba. Csodát, a jó ügyért való üzenet színes dallamát, ami milliónyi kis sziget életébe adhat tájékozódási pontot, örömmel megfűszerezve, mert a boldog percek áhítata jelent a legtöbbet. Ha van tájékozódási pont és öröm, akkor a keserű nehézség sem olyan rossz, s megérzed a bátorítás szavát, ami segít neked abban, hogy hogyan és merre tovább.

A jó ügyért való üzenet színes dallamának első hangjai már a lelkedben énekelnek. Boldogsággal tölt el, hogy vannak még olyan kis szigetek, akiknek hangja egybeforrhat a tiéddel. Boldogsággal tölt el, mert általában az életben a szigetek között sokszor nem a közös dallam születik meg. Van, hogy csak vihart támaszt az egyik, óriáshullámot a másik sziget, mik egyformán törnek, zúznak, pusztítanak. Ha van is hang, csupán sötét morajló zúgás a zengése, ami kietlenné teszi a szigeteket. Ám most a jó ügyért való üzenet színes dallama énekel, tisztán és egyszerűen, s ereje mindennél erősebb. Pedig azt gondolnád, hogy a morajló zúgásánál nincsen hatalmasabb. Pedig van: a lélek tiszta hangja.
       Kapcsolatok végtelen folyama árad. S a megannyi vihart legyőzi a lélek tiszta hangja, ami elmondja, hogy a munkád akkor értékes, ha emberileg is megtaláltad már a helyed. Ami elmondja, hogy a többi szigettel való összhang legalább ennyire fontos, s ebből nem engedhetsz semmit sem, sohasem. Hisz csak akkor van igazi eredmény, ha a kis szigetek hangjai egybeforrnak, és egy jó ügy színes dallama az, amit együtt írnak. Kapcsolatok végtelen folyama árad, figyelj ezekben a lélek tiszta hangjára! Engedd, hogy megérintsen, és add hozzá a tiedet! Azt a tiszta hangot, ami a szívedből születik, mi nemcsak jobbnak akarja hallani ezt az egyszerre hatalmas mégis parányi világot, hanem betölti azt csodálatos dallamokkal. 

A szeretet a minden, a mindened

A lét peremén didereg a lélek. Fázik, vacog, mert a hideg szél a szívébe mar. Mintha a tél örökké tartana, és csak vágyott álom sugallata volna a tavasz, a derű, a lágyan melengető szellő. Sóhajtasz, egy hosszabb pillanatra a fagyos borzongás rabja vagy. Ám belülről mégis szétárad benned a melegség érzése, mintha a kikeletért kiáltó lelked ereje feloldaná a kívülről támadó szél jeges szorítását a szíveden. S feltárul előtted az élet magassága és mélysége egyszerre, és e kettő között egyensúlyozva kérdezed: Boldogtalan vagy boldog vagy-e?

Boldogtalanság és boldogság. Oly nehéz súlyú szó az egyik, és oly könnyű a másik. Mindkettőt ismered, és leginkább azt mondanád, hogy mindkettő egyszerre a tied. Boldogtalan vagy? - kérdezed hát magadtól, s a válaszod: igen. Mert a boldogtalanságot, mint kényszerű kabátot viseled. Pedig letennéd már, és örökre száműznéd, hisz álmod egy olyan világról szól, hol nincsen hideg, ahol fázni kell. Ám amikor kimerészkedsz a való világba az a benyomásod, hogy a lelki szépségnek és jóságnak hűlt helye, mintha a szeretet nem is létezne, vagy arra kényszerül, hogy rejtőzködve éljen és csak ritkán jelenjen meg. Ha kimerészkedsz a való világba a tapasztalatod az, hogy csak hideg lélekkel, metsző lehelettel élik az emberek az életüket. Ez boldogtalanná tesz, mert a metsző lehelet a szívedbe mar, és jobban fázol, vacogsz, mint amikor az utcán a fagyos szél fújja az arcod.

Boldogtalanság keresztezi utad, követ, de a boldogság bimbózó virága mégis ott van benned. S amikor kérdezed magadtól, hogy boldog vagy-e? A válaszod: igen. Boldog vagy. Mert a sokadszori kiábrándultság ellenére látod, érzed, hogy a tétova ábrándoknak mondott álmok igenis testet ölthetnek, az utópiának gondolt szeretet valóságosan jelen van az életben. Igaz mindig más alakban, de a sokféle formában mégis van egy állandóság. A tiszta fényű szempár. És a szavak, amelyek kísérik, már-már mellékesek, de mégsem, mert hitelesítik a lelket. A tiszta fényű szempár ragyogásában pedig teljesen betölt a boldogság. A legnagyobb örömben van részed, és ilyenkor ledobod magadról a kényszerű kabátot. Hisz ott van előtted egy ember, kinek lelke tisztán és őszintén mutatkozik meg, és nincsen sehol sem fagyos lélek metsző lehelettel, csak egy ember tele szeretetettel. S ott vagy te is, a lelked a maga természetességével nyílik meg, mintha csak egy virág volnál, kit életre kelt a fénylő napsugár. Minden perc táncot jár, és a boldogság beköltözik hozzád. Beköltözik, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy otthonra lel nálad. S mivel az otthonosság állandó, tudod már, hogy hiába kelnek fel másszor a fagyos szelek, a boldogságot nem űzhetik el.
     A lét peremén egyensúlyozva kimondod derűsen a keserves pillanatoknak nekiszegezve, hogy minden csalódottság ellenére boldog vagy, mert az életedben jelen van a szeretet. És a szeretet a minden, a mindened. 
     A szeretet a lételemed, az éltető közeged. A szeretet a lélegzetvételed. A szeretet az érintés, amit adsz, az érintés, amit kapsz. A szeretet az elismerés szava, ahol számít a kezed munkája, az energiád, a lendületed, amivel a kihívásokra felelsz. A szeretet a bátorítás szava, ami meggyőződéssé teszi, hogy nincsen előtted lehetetlen, s a mélység formálta csüggedést igenis legyőzi a hit. A szeretet így lesz a küzdés lelkévé is, mely rendületlenül előre néz, s a kiábrándultságon felülkerekedve, a szép és a jó világba vetett hit ábrándjainak valósággá válásáért cselekszel, teszel.
    Milyen világ, ahol minden szép és jó? A válasz egyszerű: egyenes. Olyan világ, ahol a szeretet a legfőbb törvény, amit nem írtak le papírra, mert a szívet uralja. Olyan világ, ahol az együttérző jósághoz nem fér kétség, s az érdek hangja néma. Olyan világ, ahol az igazság nem beállítás kérdése, csak van, csak tündöklik, s mindenki fejet hajt előtte. Milyen szép is volna, ha a világunk teljességgel ilyen volna! - mondod mély sóhajtással. Ám mihelyt képzeletedben időzöl, rájössz, hogy ez a világ nincs is messze tőled. Mert benne van a lelkedben, és ha itt és most elszánod magad, és komolyan veszed, hogy a szép és jó világ egyszer eljöhet, akkor elkezdesz tenni érte. Szeretetettel.
      A szép és jó világ megvalósítása a célod. Oly nagynak látszik ez a feladat. És mégsem érzed magad ehhez elégtelennek, mert a szívedben ott van a szeretet. Befogadod, hagyod hogy átjárjon, és továbbadod. Szívből szívbe. A boldogság érzése pedig szétárad benned, minden nehézség és keserű perc ellenére. 
      A szeretet így lesz a minden, a mindened. Az elindulás, az út, a megérkezés, a perc, ami volt, a perc, ami lesz, egyáltalán maga az életed. S ha a kívülről támadó fagyos szél metsző leheletével meg is sebez, akkor a szeretet még hatalmasabb erővel védelmez, és gyógyírrá lesz neked. És képessé válsz arra, hogy a hideg széllel szemben a szeretet erejét megmutasd! Talán azt mondod most, hogy szép szavak ezek, de szinte lelhetetlenek. Valóban? - visszakérdezek. - Gondolj csak arra, hogy amikor az utcán sétálsz, és a fagyos szelek az arcodba fújnak, és dideregsz a kabát alatt, akkor még melegebb öltözettel véded ki a hideget. A rosszal szemben a rendelkezésedre álló jót teszed egyszerűen. A rosszal szemben az egyetlen igaz lehetőséged jót tenni, mert csak a jó képes arra, hogy a rosszat kioltsa. Ha nagyobb összefüggésekre tekintesz, a lelki és a szellemi valóságokat nézed, ugyanez a helyzet. Ha csak a rossz feszül egymásnak, az a végtelen harc és a fájdalom valósága, hol csak felsejlik, de nincs jelen a szeretet, és nincs egyetlen igazi boldog pillanat sem, üressé válik az élet - minek lehet, hogy kerete van, de tartalma nincsen.
       A szeretet a minden, a mindened. A lételemed, az éltető közeged. Az első pillantás reggel, és az utolsó is mielőtt becsukódik a szemed. S közötte egy-egy napod hossza, hol ugyan van fagyos szél és didergető érzés, de ezt felülírja mindig egy tiszta szempár, ami van, hogy ismerős vagy ismeretlen arcról köszön reád. És éppen akkor érkezik, ölel át, amikor szükséged van rá. Bátorít, bíztat, felemel, a nehézségek közt is boldoggá tesz. S érzed, hogy a szeretet a minden, a mindened.