A kislányom kezembe adott egy halvány rózsaszín fedelű könyvet, melynek az első oldalán egy kézzel írott üzenet van. A legjobb pillanatban adta oda nekem. Amikor úgy éreztem, hogy a lüktető világ sűrű labirintusában el vagyok veszve. Amikor a lelkem megfeszült és a szívem nyughatatlanul vert, és nem vágytam másra, csak egy hangra, ami oázássá lehet.
A könyv első oldalára a személyes üzenet évekkel ezelőtt íródott. Az írója bíztat, hogy a könyv üres lapjait töltsem meg gondolatokkal, érzésekkel, melyek legyenek eszközzé abban, hogy megvalósítsam az álmaimat. Azóta is igyekszem ennek a kérésnek eleget tenni, leírni a mindennapos tapasztalatok lelkemen átszűrődő benyomásait.
Ám ami most megfogott, az az első sor: “Szívem minden szeretetével kívánom, hogy….” Csak ez forgott bennem, és hirtelen jóleső simogatást éreztem a lelkemen. Hisz fontos, hogy mit kívánnak, igaz, de még hangsúlyosabb az, hogyan. Az üzenet írója évekkel azután, hogy üzenetét megírta, zsúfolt életem nyugtalanságában azt adta, amire szükségem volt az adott pillanatban. A tiszta szeretetet, ami leegyszerűsíti a hullámvölgyeket és a hullámhegyeket. A létezés boldogságának édes zamatát, ami elfedezi a keserű élmények fanyarságát. A béklyók között felszabadultságot, hisz a lélek szárnyalásra született, s nem lehet gátja semmi sem. A rossz nem kötözhet meg, mert a lélek alaphangja lényeges, és az, hogy szeretnek.
Ahogy újra elolvastam az első sort, egyszerre kitisztult bennem minden. Bár a nehézségek tövise a szívembe mart, mégsem a fájdalommal foglalkoztam. Az az ösvény tárult fel előttem, amit az álmaimmal rajzoltam meg. Ehhez pedig nem kellett több, csak a szeretet áramlásának megtapasztalása.
A mindennapok végeláthatatlan útvesztőjében talán te is sokszor lélekszakadva futsz előre, hogy teljesítsd azt, amit kell. Közben pedig mit sem törődsz magaddal és az érzéseiddel, mert a kell, a muszáj egyszerű parancsa határozza meg, mit és hogyan cselekedj. A lelked pedig beleszürkül a külső keretek monotóniájába, és a mosoly ritka vendégként ül ki az arcodra. Ilyenkor állj meg, és ne menj tovább! Teremts időt magadnak arra, hogy elérjen a szó, a mondat, a hang, ami elmondja neked azt, amire szükséged van: "Szívem minden szeretetével…” veled vagyok, kívánom, hogy az álmaid testet öltsenek, és ne add fel a szebb és jobb világba vetett hitedet!
“Szívem minden szeretetével” oly szokványosnak látszik ez a megfogalmazás, mintha mindennap minden ember mondaná és megkapná. A való élet sűrű forgatagában azonban ritkaság, mert legtöbben a szeretet kinyilvánításától idegenkednek a leginkább. Holott a szeretet az, ami inspirál, és igazi tartalmat ad minden vágyadnak és álmodnak. Ne légy hát te sem szűkmarkú a szeretettel! Ahogy megkaptad, add is tovább, megsokszorozva lélekemelő kisugárzását, hogy virág fakadjon minden ember lelkében, hogy a szebb és jobb világ, a boldog élet ne csak illúzió legyen!
