Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi elérkezhet hozzád egy szóban, egy gondolatban, vagy csak egy dallamban, és feltárul Előtted egy tiszta, egyszerű és egyértelmű világ képe, amiben egészen otthon vagy.
Inspiráció. Sugallat, ihlet, ami munkára, alkotásra késztet. Hol a Lélek diktál, és te igazából írnok vagy, pontosabb egy ember, akit a Lélek tüze hajt. Lelked olyan, mint a szelet kapott vitorlás hajó. Mi megy előre, még akkor is, ha körülötted hullámzik a víz, ellenszél támad, vagy morajlik a mély. De belül csend és nyugalom vesz körül, mégis tele vagy hévvel. Úgy érzed szárnyalsz. Szárnyalsz könnyeden. Tűz ég a szemedben, az alkotás lángja, Lélek súgta álmok sugara csillan meg előtted, és lassan a szavak összeállnak egy egésszé. Múlnak az órák, és mégis mintha az egész egy pillanat lenne.
Inspiráció. Sugallat, ihlet, ami folytonos munkára, alkotásra késztet. Tegnap letetted, ma felveszed újra a tollat, és írod a jövőd hittel, elszánással. Mintha egészen ifjú lennél, kinek a szívét csak az álmai töltik be, és nem lenne mögötte göröngyös út, csak olyan, mi virágokkal van tele. Megállsz. Elgondolkozol azon, hogy ki is vagy, mi van mögötted, mi van a lábad alatt és mi lehet még előtted. Tudod, hogy voltál feljebb, sőt lejjebb is. Ismered a göröngyös, de a virághímes ösvényt is. Egyszer váltják egymást, másszor egyszerre vannak jelen. Ám mégis, újra és újra a göröngyök dacára csak a virágokat látja szemed. Először egyet, azután többet, és tudod, hogy majd a göröngyök nélküli virágoskertet eléred. Felsóhajtasz. Talán nincsen is ilyen, mert a rossz és jó mindig karöltve jár, ám a rossz is, a szenvedés is a jóra inspirál, arra, hogy szíveddel, lelkeddel csak virágokat láss. Az álmok szőtte világon túl, a valóságban is az álmok világa jelenjen meg, és kevesebb legyen a göröngy, és több az öröm, igazi a szeretet, több az édes illat, a színek magával ragadó kavalkádja, hol az emberben tényleg megmutatkozik, hogy a Teremtő igazi képmása.
Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi a göröngyök és a virágok között érkezik és érint meg. Göröngyök, de jó hogy vannak! Mert élesíti szemed a jó meglátására, elszánttá és kitartóvá tesz, acélossá kovácsolva hited. A hited, ami olthatatlanul lángol Benned, a külső szemlélő számára talán felfoghatatlan ez. Felfoghatatlan addig, amíg nem álmodik ő maga is csupa virágról a göröngyök talaján állva. Szünetet tartasz. Mert egy kérdés most megállít. Ember és ember között mi lehet az igazi különbség? Hisz míg az egyik ember a virágokat látja, keresi a jót és fűti az alkotás vágya, a tett és a szó szinkronitása, addig a másik ember csak a göröngyöket látja. Miért? Szorít a kérdés. Mert a göröngyök valóságát egészen megszokta már, vagy mert ez az igazi hangja. Akár megszokta, akár a göröngy feketesége az igazi hangja, megmutatkozik, hogy nem tud igazán álmodni, magasabbra nézni, a göröngyöktől elrugaszkodni. A lelke is egészen göröngyös, már-már fekete, hol szeretetben nem izzik a Lélek, csak az érdek, az akarat nyer teret. Hála helyett csak panasz, keserűség terem, és a számonkérés kap helyet. A jóban is csak hibát keres, és ha nem talál eleget, a jót egyszerűen átnevezi rossznak, a hamisságtól nem riad vissza. Az útját, ha szegélyezi is egy-két virág, nyomban eltapossa, hogy ne érezze sem ő, sem más az illatát, nehogy kiderüljön, hogy igenis lehet más a világ, a valóság, hogy a mélység felett van magasság, van szárnyalás, van virág.
Inspiráció. Sugallat, ihlet, mi Felülről érkezik és Téged is felemel a magasba! Kitágul a látóhatár. Az Ég és a Föld össszeér, valóban találkozik. A találkozás sugarában a fény egészen körbefon, s tudod, érzed, hogy az a feladatod, hogy megtégy azért mindent, hogy ne a göröngyök, hanem a virágok világa legyen az embereknek az igazi valósága.
Inspiráció. Sugallat, ihlet azt súgja: - Fordíts, fordíts lelked, szemed a virágok felé, még akkor is, ha túl sok a göröngy, a virág pedig kevés vagy nincsen is. Hidd el, és vedd komolyan a virágoskert nem álom pusztán vagy utópia! Erre Te Magad vagy a példa, hisz a Felülről érkező inspiráció, sugallat, ihlet virágot hoz Neked, nem is egyet.
