2018. december 6., csütörtök

Végre!



Végre egy jó film, ami az igaz érzelmekről mesél és valóságos kérdéseket vet fel! Végre egy jó film, ami a tehetségről, a motiváltságról és  a bátorságról szól! Arról, ami igazán fontos.
   Van négy tehetséges ember, kik nem mellékesen egyetemre is jártak. És ha nem ívelt volna fel a zenei karrierjük, lett volna mivel tartalmassá tenni az időt. De ott volt a szenvedély és az alázat a zene iránt. És valami csodálatos dolog történt a 80-as években, és nem túlzó a sokadszori megállapítás, hogy legendákká lettek, élükön az énekessel.
      Végre van egy jó film, ami ennek a csodának a hangulatát visszaadja, és nem mellékesen fontos értékekre hívja fel a figyelmet. A család összetartó erejére. A család itt elsődlegesen az ember által választott kör, az együttes, melynek az összetartó ereje a konfliktusokat legyőző és a megbocsátásra képes szeretet. Ez az összegzés, lehet, hogy a mai fülnek idejét múltnak hangzik, és talán üresnek, elcsépeltnek is. Pedig örök igazság, melyet akkor értünk meg, ha utolér a szenvedés úgy igazán, és nem felszínes csetepaték résztvevői vagyunk. És megragad az, amit hallasz Tőlük:

"Tudás-terrorról szól az egész világ
Végignézzük, ahogy a jó barátaink azt kiáltják: "Engedj ki"
Holnap imádkozom, az messze visz, magasabbra, magasra
Nyomás az embereken, nyomás az utcákon

Mindannyian, mint vakok fordulunk el attól, mit látunk
Kerítésen ültünk, de nem reagáltunk
Nem adtuk fel, hogy a szeretetről szónokoljunk, és mégis annyira széthasították, széttépték
Miért, miért, miért?
Szeretet

Az őrület vihog míg mi összecsuklunk a nyomás alatt
Képesek vagyunk magunknak adni még egy esélyt?
Miért nem tudunk szeretetet adni, ami egy új esély?
Miért nem tudunk szeretetet adni, szeretetet adni,
szeretetet adni, szeretetet adni, szeretetet adni?
Mer' a szeretet már annyira ódivatú szó
És a szeretet felbátorít, hogy az éjszaka hegyén tántorgó emberekkel is törődj
És a szeretet erőt ad, hogy ne csak magunkkal törődjünk, de változzunk
Ez a mi utolsó tánc-esélyünk.
Ezek vagyunk mi - nyomás alatt, nyomás alatt, nyomás alatt.”         (Queen: Under Pressure)

     A filmben kellően kirajzolódik a balladai homály az emberi lélek tévútjai kapcsán. Sejtetni engedi azt, ami a magánélet szférájába tartozik. És ez a filmnek a többlete. Elgondolkodtató, hogy a filmhez kapcsolódó kritikák éppen ezt teszik szóvá. Holott egy művész is ember, és amit meg akar és meg akart magáról osztani, azt megtette. Azt, ami szerinte a közönségre tartozik. Ám a sajtó mégis kíváncsi, és arról is tudni akar és akart, ami nem tartozik és tartozott rá. Pedig ott volt a magával ragadó, tömegeket megmozgató zene. ZENE csupa nagy betűvel. S a zenében a művészek lelkének hangja, üzenete, szeretete, szenvedélye. 
      Ez a zene ma is csodálatos. Még akkor is, ha a számok hosszabbak, mint a mai slágerek. Még akkor is, ha a szöveg nem  ismétlődő refrének, egyszerű szavak sora. Még akkor is, ha a dallam változatos, és nem egyhangú. Meg lehet jegyezni mégis, és el lehet újra és újra dúdolni, és hallgatni, hallgatni, hallgatni. Mindenkinek. 
    Mielőtt a filmet megnéztem volna a férjemmel, már itthon rákészültünk. Hallgattuk a gyerekkorunkból ismert slágereket. És a fiam felkapta a fejét, hogy ő ezt a dalt, és ezt is, és ezt is ismeri. Igaz más feldolgozásban. Ám az eredeti egyszerűen lenyűgözi őt, és a testvéreit is. Ez a ZENE ma is működik, hat. 
      A film egy együttes életéről szól. Egy együttesről, melynek belső életébe tényleg csak egy rövid bepillantást nyerünk. Annyit, ami reánk tartozik, annyit, amit az együttes még élő tagjai fontosnak gondoltak elmondani a saját útjukról. Arról, ami az övék. Arról, hogy a siker csúcsán nehéz az igazat és a hamisat megkülönböztetni, és tudni azt, hogy ki szeret igazán, ki a barát, és ki nem, ki az, aki csak a saját érdekét, hasznát nézi, és a másikon felkapaszkodva, vagy manipulálva akar előre haladni.
     A film rabul ejt, csodálatra késztet, és el is gondolkodtat. És valahogy úgy van megkomponálva, hogy a szíved a szereplők szívével együtt dobban. Ám odaférkőzik a keserédes érzés, hogy már nem lesz több sláger, mert mindaz, amit látsz, már a múlt. Vagy mégsem? A ZENE mégis él, hallod, átéled az élményt. Az együttes a második, az énekes posztumusz virágkorát éli. 
    Igazi rapszódia, hol az érzelmek és a gondolatok szenvedélyesen hullámoznak. Kötetlen minden, de az érzelmek talaján mégis egybekapcsolódnak a részletek. Ez a rapszódia bohém, könnyed, és igen, a könnyelműségről is beszél, hol a hangulat a fontos, és a szabály másodlagos. Miként másodlagos az is, hogy mit akar a lemezkiadó cég, mert a Zene, az üzenet, amit megalkottak a leglényegesebb. A karrierjük úgy indul el, hogy nem a számokban kifejezhető pénzt nézik, nem azt keresik, mire van igény, hanem egyszerűen a lelkükből merítve szereznek dalt, és énekelnek őszintén. Ez az őszinteség az egyik legnagyobb bátorság, már-már vakmerőség, mert a köznapi életben is oly megszokott a színjáték ember és ember között. Kimondani a szívből feltörő igaz érzéseket és gondolatokat nem könnyű.
      A film középpontjában  lévő  művész mégis megteszi a társaival együtt, miközben ők maguk is folyamatosan keresik az útjukat, szeretetet adnak és várnak. Ám minden között a ZENE iránti szenvedély marad a legfontosabb. Emberek ők, mint Te vagy Én, kiknek érzéseik, kérdéseik ugyanazok. Hisz érezted Te is és Én is már: “Már reggel az ébredés száz kis halál / Egy hőstett, hogy lábadra állj / Nézd csak nézd, nézd a tükröt és sírj Uram e látvány hogy fáj…” (Queen: Somebody to love)
     Végre egy jó film! Végre egy jó film, ami elbeszéli egy együttes és egy ember történetét úgy, hogy közben Téged is elgondolkodtat, hogy számot vess azzal, hogy mi jelenti az életben az igazi értéket, kire számíthatsz és kire nem. Érted, érzed, hogy  a tehetség szorgalommal és alázattal  bontakozik ki, és így lesz legendássá egy ember, melynek emléke valóban örökké él. A show pedig folytatódik….

A Shownak-nak folytatódnia kell!

Üres helyek - miért élünk?
Elhagyott helyek - Azt hiszem, tudjuk az eredményt
Tovább és tovább!
Van valaki, aki tudja, mit keresünk?

Újabb hős - újabb értelmetlen bűntény
A függöny mögött, a pantomimban
Tartsd a vonalat!
Valaki akarja még ezt tenni?
A Show-nak folytatódnia kell!
A Show-nak folytatódnia kell! Igen!
A szívem belül összetört
A maszkom talán lepereg
De a mosolyom még marad

Bármi is történjék, a véletlenre fogok bízni mindent
Újabb szívfájdalom - újabb bukott románc
Tovább és tovább...
Van valaki, aki tudja, mit keresünk?
Úgy hiszem, tanultam
Nekem most szívélyesebbnek kell lennem...
Hamarosan visszafordulok a sarkon
Kint a hajnal hasad
De belül a sötétben szenvedek, hogy szabad lehessek

A Show-nak folytatódnia kell!
A Show-nak folytatódnia kell! Igen!
A szívem belül összetört
A maszkom talán lepereg
De a mosolyom még marad

A lelkem festett, akárcsak a pillangó szárnyai
A tegnap tündérmeséi felfognak nőni, de sohasem fognak meghalni
Tudok repülni, barátaim!

A Show-nak folytatódnia kell!
A Show-nak folytatódnia kell!
Szembe fogok nézni a vigyorgással!
Soha nem fogok engedni!
Tovább a Show-val

Emelni fogom a tétet!
Túlzásba fogom vinni!
Rá kell lelnem az akaraterőmre, hogy folytatni tudjam
Tovább
Tovább a Showt!


A Show-nak folytatódnia kell!    (Queen: Show must go on)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése