A Mérhetetlen Szeretet

A Mérhetetlen Szeretet. Mérhetetlen, mert bárhogy is akarnád megmérni nagyságát vagy súlyát, nem lehet. Holott oly jó lenne, mert visszaadná azt, amit érzel, segítene kimondani, amit nem lehet. Mikor a Mérhetetlen Szeretet ereje megkörnyékez és úgy ragyog Rád, mint a tavaszi Nap sugara. Tündöklő világosság fon körbe, megsimogat és annak a biztonságát érzed az öltözetüket vesztett fák rengetegében is, hogy nemsoká rügy, bimbó és virág fakad. Mert a Mérhetetlen Szeretet hatalmas. Ő az, aki mozgat és irányít.

A Mérhetetlen Szeretet, mérhetetlenül Nagy. Csak csodálni tudod, tiszta hódolattal, Lelked egészével leborulva, miközben a fájdalomtól megtépázott Szíved tükrében, a Szemedben folyik a könnyed örömödben. Hisz a Mérhetetlen Szeretet Önmagát adja, mindent, amit Adhat. Cselekvő irgalmat érzel és nem szánakozást. Együttérző Szívet és nem sóhajjal teli lelket. Erőt, mi biztos kézzel tart akkor is, mikor a jövőre még fátyol vetül. Fátyol, mi eltakar. Olykor elmélázol rajta, hogy mily jó lenne, ha a fátyol nem lenne ott, mert talán biztosabban haladnál előre. Ám gondolataid sodrásában rájössz mégis, hogy így jó és szép az Élet. Hisz ha tudnád, hogy mi vár Reád, nehezebben bírnád elhordozni a jót és a rosszat is. Készületlen volnál és gyenge, és nem értékelnél semmit sem. Pontosan jó így, ahogyan van. Éppen elég az a bizonyosság, hogy a Mérhetetlen Szeretet kísér, és mindig megadja a jelenben azt, amire éppen szükséged van, bárhogy is alakul majd a jövőd, az Életed. Megadja, és erőssé tesz arra, hogy ha ingoványos is olykor a lábad alatt a talaj, Felfelé nézz és Higgy szüntelen, rendületlen és folyamatosan. Oly erősen, mint amilyen erős és kitartó a Mérhetetlen Szeretet.

A Mérhetetlen Szeretet Önmagát adja. Önmagát Érted. Önmagát teljesen. S mikor a Mérhetetlen Szeretet erejét érzed, csak Jézus jut eszedbe, az Ő Szíve, az Ő Lelke – mi ma is hat, és igenis jelen van a Tanítványaiban, a Barátaidban.

Különös Életed folyása. A tapasztalat és az Ünnep összeér. Összeér úgy, ahogyan ezelőtt soha még. Nagypéntek, tudod jól, hogy a sötétség ideje. A sötétség ideje, mi elnyeli a fényt, mi Jézusban, a Mérhetetlen Szeretetben megjelent. Elnyeli az ítélkezés kemény és hamis szavával, a véres korbácsütések sorozatával, a kereszt súlyával, mit vinni, vinni kell. Elnyeli a szögekkel, melyek mélyen, mélyen a húsba és a szívbe vájnak, s ki szembesül ezzel tiszta szívvel akárcsak egy percre is, elborzad és remeg minden porcikájában – a Mérhetetlen Szeretetet látva Mérhetetlen Fájdalommal. Ám a sötétség csak átmeneti diadalt arat, mert jön megállíthatatlanul a Szikrázó Nap Fénye, a Mérhetetlen Szeretet életet hozó ereje. Jön megállíthatatlanul Húsvét reggele, s ki sírt, annak énekel, énekel a Szíve, és remegés helyett Szabad Lélegzetet vesz, s csillog a Szeme is szikrázó fénnyel.

Sötétség és Fény – két különleges élethelyzet. Mindkettő ajándék. A keserű, és az édes is. Mindkettő, mert csak e kettő által érzed és tudod meg, hogy mit jelent a Mérhetetlen Szeretet. A Mérhetetlen Szeretet, mi csak Ad. Önmagát, mindent, amit Adhat.

Van, hogy úgy érzed, mintha tábort vert volna a sötétség az Életedben, és várat magára még a Húsvét reggele. Ám mégis, és csak a Hit dobog a Szívedben azzal a bizalommal, hogy eljön a színről színre látás ideje, és diadalt hoz, sugárzó örömet a Mérhetetlen Szeretet ereje.

A Békesség azonban már ott van Benned, és a Mérhetetlen Hála a Mérhetetlen Szeretet megnyilatkozására, Érted és Feléd nyújtott karjára, hisz Önmagát Adta Neked és Érted. Önmagát, mindent, amit Adhat.

Alkotás

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. A semmiből valamit. Valamit, ami jó. Igazi varázslat, melytől duzzad a Lélek és  csillog a szem. Hisz semmi a betű élettelen tengere, ha nem építesz, ha nem alkotsz vele. A szó, mi a szív mélyén reked, és néma marad, az ürességet vájja egyre mélyebbre. A hangtalanság néma fegyver, mely elidegeníti egymástól az embert.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Szóval, mit kimondasz, vagy egyszerűen csak leírsz egy papírra. Hol énekelhet a Szíved, mert a Lélek a Lelkedet megihleti. Te beszélsz, Te írsz, hogy a Valóságod maradandó nyomot hagyjon. Hisz a Szó, ritkán száll a semmibe, simogatását a Másik szíve megőrzi örökre. Miként élének a metszését is, mely oly sebet is képes ejteni, mi lüktető fájdalmával az édeset is keserűvé teszi.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Csodálatos lehetőség, és Te ösztönösen arra figyelsz, hogy a Szóval, mi megszületik a Szívedben, csak építs, csak simogass. Egyszerűen szeress – így fejezve ki önmagad. Talán kevesen vannak így. Mert a Szó oly sokszor csak fegyver, mi pusztít, rombol és égeti a Lelket. Pedig nem arra adatott. S átfut rajtad a gondolat, hogy mily szép volna, ha szép szavaikkal az emberek csak alkotni vágynának. Ám nem így van. Mégis Te hiszel az Alkotás örömében. És nem adod fel a jobb világba vetett hited. A hited. És a nem reményt. Mert nem reménykedsz benne, hanem hiszed, hogy valóság ez. Ezért lépsz az alkotás szándékával újra és újra a tettek mezejére a JóIsten vezetésében.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Mégis a rossz szavakból van több, a jó szavakból kevesebb. Mert hiú az ember. Végtelesen hiú, és szívében az eltiprás eszméje árad. Eltiporni az Alkotót. Eltiporni azt, Aki más. Azt, Aki jó szóval épít rendületlen, és nem álcázza magát.

Alkotás. A legszebb öröm. Alkotni szóval. Oly csodálatos érzés, még akkor is, ha nagy és hatalmas az ellenszél. Ám az ellenszél, még elszántabbá tesz a Jóért, azért, hogy Alkotó lehess és maradhass, és csakis a Jóért szállj síkra! Hogy szavakba öntsd a Lelked dallamát, hogy Csodálatos és Szép az Élet, a Világ. Még a hideg szélben is, mert fent ragyog a Napsugár. Még fáradtan is, mert Reád ragyog gyermekeid csillogó szeme, és amikor rájuk nézel, áthat az Alkotás öröme. Hisz a JóIsten alkotásai, ajándékai ők Neked, kiknek Te is megmutathatod, hogy az Alkotás a legszebb öröm. Alkotni szóval, a JóIstentől való Szabad Lélek örömével és szeretetével.

Hófehér orchidea

Hófehér orchidea. A szív tiszta álma, mi most ott van kezedben, mint a mérhetetlenül nagy szeretet jele. Csak nézed, nézed… és békesség árad szét Benned. Mondanád, hogy érzések kavarognak belül. De nem. Mert a nyugalom, és az egyszerű, tiszta szeretet van jelen. Nincsen tegnap, s nem érzed a holnap súlyát sem. A pillanat könnyed áhítata ragad meg.

      Hófehér orchidea. Hányszor vágyta már a Szíved. Hisz hervadásnak indult minden körülötted, s a bimbóba boruló élettel csak Lelked reményének őszinte vágya kecsegtetett – mi valóságos volt, hisz hittél mindig is benne. A fonnyadt virág felett élettel teli hófehér virágszirom képe volt előtted. Ez a hit, ez a látás vezetett, bár sokszor kelt fel és nyugodott le a Nap addig, míg a kép, ajándékként érkezett meg, és beborította a Szíved örömmel, és nem kevesebb mint a Békesség mennyei érzése lett a Tied.

       Hófehér orchidea. Talán apróság. Talán megszokott dolog. Talán el sem merengnek sokan felette, és észre sem veszik, hogy mily különleges és értékes. Csak virág – van, aki elintézi ennyivel. Felteszi az asztalra, vagy ki az ablakba, és megy tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig a hófehér orchidea hófehér orchidea. Tiszta, egyszerű és mégis fenséges, mi tanít, tanít Téged és Engem. Tanít és megerősít abban, hogy a Hit diadalt arat. A Hit, ami előbb hisz, mielőtt az Álom valósággá válik. Mert a Felülről való Lélek vezet és a Hit kimondja még az égő lüktetés fájdalmában is, hogy az Álom, az Élet reménylett valósága már megvan. S egyre, egyre távolabb van Tőled az egyszer eljön, egyszer majd megkapom tétova érzése. Oly egyszerű ez, ha a Szíveddel figyelsz a JóIstenre, ha a Lelked az Ő Lelkének ütemére ver és tekint előre. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél 11,1) Érted már, hogy mit jelent a nem látható dolgok létéről való meggyőződés, mert ez, csak ez tölt be. És eszedbe jut egy másik mondat: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (János 20,29b) Mégis. Rendületlenül. Állhatatosan.

     Hófehér orchidea. A remélt dolgokban való bizalom virága. Maga a csoda. Hisz ott van a kezedben és a JóIsten ölelését érzed. A JóIstenét - Ki tudja, ismeri a legmélyebb érzéseidet is, és látja azt, ha virágzik Benned a Hit – mielőtt a Virág valóban megérkezik.