A Mérhetetlen Szeretet

A Mérhetetlen Szeretet. Mérhetetlen, mert bárhogy is akarnád megmérni nagyságát vagy súlyát, nem lehet. Holott oly jó lenne, mert visszaadná azt, amit érzel, segítene kimondani, amit nem lehet. Mikor a Mérhetetlen Szeretet ereje megkörnyékez és úgy ragyog Rád, mint a tavaszi Nap sugara. Tündöklő világosság fon körbe, megsimogat és annak a biztonságát érzed az öltözetüket vesztett fák rengetegében is, hogy nemsoká rügy, bimbó és virág fakad. Mert a Mérhetetlen Szeretet hatalmas. Ő az, aki mozgat és irányít.

A Mérhetetlen Szeretet, mérhetetlenül Nagy. Csak csodálni tudod, tiszta hódolattal, Lelked egészével leborulva, miközben a fájdalomtól megtépázott Szíved tükrében, a Szemedben folyik a könnyed örömödben. Hisz a Mérhetetlen Szeretet Önmagát adja, mindent, amit Adhat. Cselekvő irgalmat érzel és nem szánakozást. Együttérző Szívet és nem sóhajjal teli lelket. Erőt, mi biztos kézzel tart akkor is, mikor a jövőre még fátyol vetül. Fátyol, mi eltakar. Olykor elmélázol rajta, hogy mily jó lenne, ha a fátyol nem lenne ott, mert talán biztosabban haladnál előre. Ám gondolataid sodrásában rájössz mégis, hogy így jó és szép az Élet. Hisz ha tudnád, hogy mi vár Reád, nehezebben bírnád elhordozni a jót és a rosszat is. Készületlen volnál és gyenge, és nem értékelnél semmit sem. Pontosan jó így, ahogyan van. Éppen elég az a bizonyosság, hogy a Mérhetetlen Szeretet kísér, és mindig megadja a jelenben azt, amire éppen szükséged van, bárhogy is alakul majd a jövőd, az Életed. Megadja, és erőssé tesz arra, hogy ha ingoványos is olykor a lábad alatt a talaj, Felfelé nézz és Higgy szüntelen, rendületlen és folyamatosan. Oly erősen, mint amilyen erős és kitartó a Mérhetetlen Szeretet.

A Mérhetetlen Szeretet Önmagát adja. Önmagát Érted. Önmagát teljesen. S mikor a Mérhetetlen Szeretet erejét érzed, csak Jézus jut eszedbe, az Ő Szíve, az Ő Lelke – mi ma is hat, és igenis jelen van a Tanítványaiban, a Barátaidban.

Különös Életed folyása. A tapasztalat és az Ünnep összeér. Összeér úgy, ahogyan ezelőtt soha még. Nagypéntek, tudod jól, hogy a sötétség ideje. A sötétség ideje, mi elnyeli a fényt, mi Jézusban, a Mérhetetlen Szeretetben megjelent. Elnyeli az ítélkezés kemény és hamis szavával, a véres korbácsütések sorozatával, a kereszt súlyával, mit vinni, vinni kell. Elnyeli a szögekkel, melyek mélyen, mélyen a húsba és a szívbe vájnak, s ki szembesül ezzel tiszta szívvel akárcsak egy percre is, elborzad és remeg minden porcikájában – a Mérhetetlen Szeretetet látva Mérhetetlen Fájdalommal. Ám a sötétség csak átmeneti diadalt arat, mert jön megállíthatatlanul a Szikrázó Nap Fénye, a Mérhetetlen Szeretet életet hozó ereje. Jön megállíthatatlanul Húsvét reggele, s ki sírt, annak énekel, énekel a Szíve, és remegés helyett Szabad Lélegzetet vesz, s csillog a Szeme is szikrázó fénnyel.

Sötétség és Fény – két különleges élethelyzet. Mindkettő ajándék. A keserű, és az édes is. Mindkettő, mert csak e kettő által érzed és tudod meg, hogy mit jelent a Mérhetetlen Szeretet. A Mérhetetlen Szeretet, mi csak Ad. Önmagát, mindent, amit Adhat.

Van, hogy úgy érzed, mintha tábort vert volna a sötétség az Életedben, és várat magára még a Húsvét reggele. Ám mégis, és csak a Hit dobog a Szívedben azzal a bizalommal, hogy eljön a színről színre látás ideje, és diadalt hoz, sugárzó örömet a Mérhetetlen Szeretet ereje.

A Békesség azonban már ott van Benned, és a Mérhetetlen Hála a Mérhetetlen Szeretet megnyilatkozására, Érted és Feléd nyújtott karjára, hisz Önmagát Adta Neked és Érted. Önmagát, mindent, amit Adhat.