Tükörkép

Ha tükörbe nézel, meglátod Magad. Arcod vonásait, mély barázdáit, melyekből látod, hogy nyomot hagytak rajtad az évek és a küzdelmek. Minden mélyedés mesél Rólad és Neked arról, hogy nem volt könnyű az életed. Harcoltál a jobb holnapért, melyben megvan, amire vágytál: kenyér és víz, hogy ehess és ihass kedvedre. Ház, ami otthonod lehet. Család, ahol szeretnek és szerethetsz. Munka, ami célt ad. Isten, aki adta és majd elveszi egyszer az életed.

    Ajkad mélyebbre ereszkedett és vékonyabb lett, jelezve, hogy lelked is mélyebbre ereszkedett. A mosolyhoz már több erő kell, legyőzve a nehézségeket. Az öröm életedben megvékonyult. Ma már látod, hogy sok a rossz és kevesebb a jó. Ajkad mégsem béna, nem vár mozdulatlan. Szájad két széle felfelé törekszik, miként Lelked is, mert mosolyogni akar. Mosolyogni akkor is, ha nincsen rá okod. Ha szenvedsz, mert fájdalom forrása a füledhez érő szó. Amiben nincs finom simogatás és szeretet. Csak él, ami oly kemény és oly éles, mint az éppen kifent kés. Ám megérted, hogy ez csak próba arra, hogy Neked még elszántabban kell mosolyogni, a fájdalmat legyőzve Istenre figyelni, aki halk és szelíd hangjával szintén a füledhez ér, s balzsamot hintve Lelkedre, megemelni képes arcizmaidat, és Te újra nevetsz!

      Szemeidből is derű sugárzik, bár színe sötétebbnek tűnik, mert mélyebb tónust adnak neki a karikák. A karikák, mit te festettél magadnak, mikor átadtad magad a gondok borús hangulatának, és hagytad, hogy sötét indulatok sötétre színezzék tiszta tekintetedet. De nem szemed feketült meg, csak a környezete. S ettől még világosabbnak látszik tekinteted. Belül nem változtál, romlottál meg. Lelked Istené maradt, és nem szolgáltattad ki magad a Gonosznak.

     Hajad ritkább és néhol őszhajszál integet, jelezve, hogy mennyi gonoszt győztél le. Gonoszt, ami elvenni akarta Tőled a színeket és a jobb világba vetett reményeket. Kitépni az igazsághoz való hűséget, az igaz beszédet, az együttérzést és türelmet, a szeretetet magát, ami valóban színessé és derűssé tehet Téged és Mást. A Gonosz csak olykor lopott meg téged. Ám csak a hajszáladat vesztetted el, nem a hitedet.

     Ha tükörbe nézel, meglátod magad. Arcod vonásait, ajkad, szemed és hajad, és mindebben az életed, ami mögötted van, ami vagy. S egyszerre örvendezel, mert arcodban meglátod Krisztus arcát, s rájössz, hogy az Ő tükörképe vagy, és ez a Legfontosabb.