Kék Pillangó

Tegnap, ma és holnap. A múltad a sarkadban van, miközben éled a jelent a szíved már a holnapban dobban meg. Oly sok minden változik: szó szót követ, érzések, vélemények tárulnak fel, új kihívás, új feladat, új út nyilatkozik meg. S bár múló percek bontják virágait a változhatatlanság és a változás kettősségében, szívedre ül egy Kék Pillangó. Kék Pillangó, ki könnyed és kecses. Látod őt, és  mögötte a szikrázó kék Eget.

Kék Pillangó. Oly finom az érintése, és úgy érzed, mintha egy Angyal simogatna meg, ki Magához emel, egyre-egyre feljebb. A Kék Pillangóval együtt szárnyal a Szíved, a Lelked. S bár tanít a tegnap, a tegnapok súlya, és gomolyog a holnap homálya, a Lelked mégis-mégis könnyű, mint a Kék Pillangó maga.

A Lélektelen Értelemnek mindez megmagyarázhatatlan, mert az mindig a gondok nehezékét kutatja, és adja földhöz ragadtan, nem látva meg a Kék Pillangót soha. Csak a sötét iszapot, a hamut és a port, és elvész annak fellegében, mintha nem is volna Lélek, csak a test kívánsága, mely mindig többet akar megmarkolni, egyre-egyre jobban szorítani, és a Kék Pillangót örökre száműzni, hogy Te se higgy és ne Szeress, csak az iszapot nézd, és kietlenségben éld magányosan az életed.

Kék Pillangó, szárnyát a hit és a szeretet szőtte. A hit és a szeretet a JóIstenben, és a JóIstentől való emberekben. S ahogy repül és emel Téged, a meg nem szűnő reménység Fénye fon körbe. Sok csalódás után és között, ezért nem vagy csüggedt. Bátran, erősen és tiszta tekintettel nézel előre. A Kék Pillangó ott van a Szíveden – Veled van a JóIsten, és a JóIstentől rendelt emberek fogják a Kezed. Már tudod, hogy ez mit jelent. Értékeled, úgy, ahogyan kell. Mert bár a Kék Pillangó könnyed szárnyalása emelt mindig a magasba, de régen nem ismerted a hitetlenség és a gyűlölet eleven mélységét, mely meg akart emészteni.

A Kék Pillangó a legértékesebb kincsed, hisz a hit és a szeretet szárnyal Benne. A Kék Pillangó nélkül élő ember a legszegényebb. Megfosztott. Igazából nincsen, nincsen semmije. Elengedi a pillangóját a szenvedés tűzében, vagy csak lemond róla, mert nem tud mit kezdeni Vele. Hit, szeretet oly ismeretlenül cseng a Lélektelen Értelemtől vezérelt embereknek. Bántani, ütni, félrevezetni és a JóIstent az élet színteréről száműzni a legkönnyebb út, a legemberibb. Ám megállni, a Kék Pillangónak a Szívedet átadni és egészen, egészen a hatása alá kerülni, az már a Lélektől való indíttatás sugallata, és sohasem emberi erőlködésből fakad.

Te és a Kék Pillangó. Kék Pillangó, kinek alakja felsejlik újra és újra a múlt fátyolából, sugárzik mindig a mai napból. S érzed, tudod, hogy a holnap homályában is igazán megcsillanni a Kék Pillangó fog. S bár sírásra mindig lenne okod, mégis, mégis Derűs az Arcod…

Tükörkép

Ha tükörbe nézel, meglátod Magad. Arcod vonásait, mély barázdáit, melyekből látod, hogy nyomot hagytak rajtad az évek és a küzdelmek. Minden mélyedés mesél Rólad és Neked arról, hogy nem volt könnyű az életed. Harcoltál a jobb holnapért, melyben megvan, amire vágytál: kenyér és víz, hogy ehess és ihass kedvedre. Ház, ami otthonod lehet. Család, ahol szeretnek és szerethetsz. Munka, ami célt ad. Isten, aki adta és majd elveszi egyszer az életed.

    Ajkad mélyebbre ereszkedett és vékonyabb lett, jelezve, hogy lelked is mélyebbre ereszkedett. A mosolyhoz már több erő kell, legyőzve a nehézségeket. Az öröm életedben megvékonyult. Ma már látod, hogy sok a rossz és kevesebb a jó. Ajkad mégsem béna, nem vár mozdulatlan. Szájad két széle felfelé törekszik, miként Lelked is, mert mosolyogni akar. Mosolyogni akkor is, ha nincsen rá okod. Ha szenvedsz, mert fájdalom forrása a füledhez érő szó. Amiben nincs finom simogatás és szeretet. Csak él, ami oly kemény és oly éles, mint az éppen kifent kés. Ám megérted, hogy ez csak próba arra, hogy Neked még elszántabban kell mosolyogni, a fájdalmat legyőzve Istenre figyelni, aki halk és szelíd hangjával szintén a füledhez ér, s balzsamot hintve Lelkedre, megemelni képes arcizmaidat, és Te újra nevetsz!

      Szemeidből is derű sugárzik, bár színe sötétebbnek tűnik, mert mélyebb tónust adnak neki a karikák. A karikák, mit te festettél magadnak, mikor átadtad magad a gondok borús hangulatának, és hagytad, hogy sötét indulatok sötétre színezzék tiszta tekintetedet. De nem szemed feketült meg, csak a környezete. S ettől még világosabbnak látszik tekinteted. Belül nem változtál, romlottál meg. Lelked Istené maradt, és nem szolgáltattad ki magad a Gonosznak.

     Hajad ritkább és néhol őszhajszál integet, jelezve, hogy mennyi gonoszt győztél le. Gonoszt, ami elvenni akarta Tőled a színeket és a jobb világba vetett reményeket. Kitépni az igazsághoz való hűséget, az igaz beszédet, az együttérzést és türelmet, a szeretetet magát, ami valóban színessé és derűssé tehet Téged és Mást. A Gonosz csak olykor lopott meg téged. Ám csak a hajszáladat vesztetted el, nem a hitedet.

     Ha tükörbe nézel, meglátod magad. Arcod vonásait, ajkad, szemed és hajad, és mindebben az életed, ami mögötted van, ami vagy. S egyszerre örvendezel, mert arcodban meglátod Krisztus arcát, s rájössz, hogy az Ő tükörképe vagy, és ez a Legfontosabb.