Fontos, ami mögötted van

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Hisz az épít fel, az adja meg lényeged. Az Vagy, amit átélsz, s nem mindegy, hogy miképp. A földről az Ég felé nézve, teret engedve a JóIsten Lelkének, alázattal hordozva a próbatételeket vagy lefelé tekintve, a világosságot, a világosságot száműzve.

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. A mélységek és magasságok, melyek sohasem önmagukban álltak, hanem szolgáltak Neked leckével, tanulsággal, hol az üzenet mélysége volt, hogy egész valódban megrendített, de felnyitotta a Szemed, s látod már, hogy mire képes az önmagától megrészegült ember, és azt is, hogy a JóIsten szeretete Téged mégis, mégis kísér.

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. És Közösségedé, amiben Benne vagy. A jelent a múlt tükrén keresztül jobban érted, mert a világ nem változott és nem változik meg. A jó helyébe a rossz lép: nincsen elég türelem, nincsen elég tisztelet és szeretet, sem átgondoltság, az őszinteséget száműzte a mindennapos színház, mintha a vesztébe rohanna a világ. Mert sokaknak nem fontos az, ami mögöttük van, egyéni útjuk és múltjuk. A napi lecke üzenete néma. És nem számít a közösség útja, múltja, tanítása és Égbe kiált a bölcsesség hiánya.

Mérd hát önmagadat, sorsodat  azokhoz, akik Előtted éltek! És ne hagyd elsikkadni azt, amit mondtak, tettek, és amiért cselekedtek! Megszívlelve a zsoltáros szavát: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32,8)

Fontos, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Ám ugyanolyan fontos a közösséged, a családod, a hazád útja és múltja, hisz hozzájuk tartozol születésed óta. Gyökerek nélkül élni nehéz, és kusza. Meg lehet próbálni, a mai világ ezt mutatja, de akkor megkerülhetetlen a kudarc és gyötrelem, mi halmozódik az öröm helyett.

Fontos, ami mögötted van. Fontos a múlt, a történelem. Az, hogy mindez hogyan érint meg Téged, mennyire hordozod sejtjeidben. Napóleon császárról jegyezték fel, hogy egyszer bement egy zsinagógába, ahol csodálkozva szemlélte a földön ülő, gyertyaláng mellett siratóéneket éneklő zsidó testvéreket. - Mi ez? – kérdezte csodálkozva a császár. –A jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeznek –válaszolta a tanácsadója. - Mikor történt ez? – kérdezett vissza a császár – 1800 éve évvel ezelőtt – érkezett a válasz. Rövid csend után Napóleon így folytatta: - Most már megértettem, mi a zsidóság fennmaradásának a titka. Egy nép, mely így tudja gyászolni évezredes tragédiáját, nincsen elveszve. Ez a nép örökké él!

Eddig tart az anekdota. Mily különleges, hogy egy tragédia évezredeken át is jelen van, de nem a lemondás erejében, hanem a megújulás hitében. A közösen hordozott tragédia kulcsa az újjászületésnek, annak, hogy ami nincsen, újra lesz, és hihetetlen erőt ad ez a hit az embernek.

Fontos az, ami mögötted van, egyéni utad és múltad. Közösséged, családod, nemzeted sorsa, mely tanít és bölcsességet ad. És hitet és erőt is, hogy az előtted álló utat lendülettel, az igazság iránt elkötelezetten tiszta szívvel folytasd…