Várakozás és rohanás, egyszerre érzed, hogy megáll az idő és azt is, hogy kifut a kezedből. Mintha soha nem jönne el a holnap. Közben sietsz, hogy elérd minél hamarabb az álmodat. De mintha a holnap már el is múlt volna. Egyszerre eltűnődsz, hogy el sem jött vagy tovatűnt a pillanat, ami egészen betölthetett és boldoggá tehetett volna.
Várakozásban és futásban vagy, hogy a boldogságot megleld, és azt kívánod, hogy azt többé már nem veszítsd el. Ne csak egy pillanat foglya legyen, ami egyszer-egyszer volt, eljött, azután eltűnt.
Várakozás és rohanás, maga az életed. Az életed, ami éppen ezért túl hosszú és túl rövid egyszerre. Amit elérsz, könnyen eltörpül, semmivé lesz hamar, és a szívedben születő új vágyak mindig azzal szembesítenek, mivel lehetne még több, teljesebb az életed, mi az, amit még elérhetsz. Bár az igaz, hogy a küzdés, a célokhoz vezető út is maga a boldogság, s így születik meg benned az örömmel végzett munka csodálatos érzése. Ám ha csak ennek szenteled magad teljesen, előbb vagy utóbb megfogyatkozik a lendületed. Hisz mégiscsak ember, érző lélekkel, kinek létszükséglete a megélt szeretet, és annak megtapasztalása, hogy kell valami több, kell a közösség, kell a család, kell a barátok jelenléte. Kell az az ember, aki osztozik veled mindenen. Az álmokon, és a hozzájuk vezető kacskaringós utakon, a nehéznek mondott és a súlyosnak érzett pillanatokon. Kell az az ember, aki nem engedi el, csak fogja a kezed. Fogja, amikor húzni kell, mert mélyebben érzed magad. Kell az az ember, aki lágyan érinti, amikor lélekben magaslaton vagy. Kell az az ember, aki jóleső melegséggel szorítja, amikor oly kietlennek érzel mindent körülötted, és keresed azt, ami fényt hozhatna újra a szemedbe. S amikor keresed, várod vagy futsz a boldogság fénye után, rádöbbensz, hogy mégis megvan, mert van valaki melletted és fogja a kezed.
A boldogsághoz nem tapad rang, hatalom vagy vagyon - bár sokszor sokan úgy értelmezik, hogy a boldogság e három dolog gyermeke. Valójában nem, mert a boldogság az, amikor együtt vagy, lehetsz azzal, akit szeretsz, és aki feltétel nélkül csak egyszerűen szeret. Minden más kicsinnyé lesz. Minden más, ami olykor hatalmasnak látszik: a versenyfutás az idővel, önmagaddal, a sok feladattal, az árnyakkal, amelyek megemészteni akarnak.
Várakozásban és futásban vagy, és most egy közeli boldogság képe sejlik fel, amit majd az ünnep fed fel előtted teljes egészében. Várod, s sietteted, úgy mint a gyermekek. A meghitt együttlét örömének előízét azonban már érzed, de közben tudod, hogy oly sok tennivaló van hátra még. Mégis, már most a harmónia átjár. S nem vársz az ünnepig, sem a vágyott álmok testetöltéséig, már ma a hófehér terítővel terített asztal felett, egy gyönyörű hófehér koszorú mellett meggyújtod a gyertyát. Mintha az idő megállna, csak pislog a fény, s egyszerre táncot jár, együtt énekeltek beszélgettek. Nincs semmi más csak az együttlét öröme, az egyszerű és a tiszta boldogság. S a lelked már nem vár, és nem rohan semmi után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése