Mégis mi lehet az igaz?

Ha egy szerkesztőségben jársz, nem kerülheted meg, hogy ne láss falon függő idézeteket, amelyek szívedre helyeznek egy-egy fontos üzenetet arról, hogy miről és hogyan kellene írni, feltárva az igazi összefüggéseket, és a hangsúlyt az igazságra helyezve. Milyen egyszerű és tiszta a cikkek megírása! -  gondolja az ember első felindulásában. Utána arra gondolsz, hogyha a nyomtatott sajtóban olvasol egy-egy cikket sokszor az a benyomás kerít hatalmába, hogy az biztosan igaz. Egészen addig, míg egy másik újságot kézbe véve azzal szembesülsz, hogy éppen a korábban olvasottnak az ellenkezőjét akarják Neked bizonyítani. Akkor most mégis mi lehet igaz? Az igazság talán a kettő a között van - mondja egyikünk, míg másikunk fenntartás nélkül elfogadja, amit egyik vagy másik sajtóorgánum leír, megmond. És azt látod, hogy a vélemények között nincsen híd, nincsen átjárás. Egy idő után pedig nem is a tények számítanak, hanem csak a vélemények, és az indulat. Az igazságtól pedig messze érzed magad.

Azután eszedbe jut egy idézet, amit nem a szerkesztőségben láttál, hanem csak egy ház falán, kőtáblára vésve, melyen egyszer útközben akadt meg a szemed. Egy idézet, egy írónőtől: "Az író ott kezdődik, hogy meglátja az igazat, s meg is meri mondani." (Palotai Boris) Az író valóban itt kezdődik. Az újságíró is, de az maga ember is. Meglátni az igazat, elmondani a jót, ami valóban elismerésre méltó. Elmondani irigység és a rombolás ártó szándéka nélkül. Meglátni az igazat, elmondani a hiányt, a rosszat is, amit ki kell javítani. Elmondani a megjobbítás szándékával, a kritika gyakorlásával is lehetőséget adva az előrejutásra, ahol töretlenül lélegzik a reménység. Optimális körülmények között valóban csak ennyi lenne a feladat. Ám a körülmények sohasem optimálisak, és az ember többnyire csak azt a tisztázandó kérdést látja: mégis mi lehet az igaz?

Mi lehet az igaz? A kérdésre nehéz válaszolni, hisz az érdek, a megszólaló szándék sokszor kifordítja az igazságot, és ugyanaz a valóság egyik megvilágításban jó és követésre méltó, míg a másik megfogalmazás szerint elvetendő és alapvetően rossz. Míg azon gondolkodik az ember, hogy mi lehet az igaz, fel sem merül benne, hogy a magukért beszélő tények szerinti jót elismerje, illetve a valós hibákat felismerje. A tisztánlátásra mintha köd telepedne.

Miért van ez így? Mert az igazság, aminek megmutatásáért fáradozik az ember, mégis távol van tőle, és általában nincsen abszolút normája, mértéke, amihez mérten beszéljen és cselekedjen. Csak belső hangjára van hagyatva, amit befolyásolnak a körülmények,  a jól felfogott érdek és a nem elhanyagolható jó vagy rossz érzések. Mintha mindenki szemében más lenne az igazság. Mintha tények nem is lennének, csak vélemények. Mennyivel több lehetne az élet, az életed, az életünk, ha a tények is számítanának, és kevesebb lenne a beállítás. Nem a nézőpont számítana, hanem a valóság maga. Több lenne az esély az igazság meglátására. 

Mi lehet az igaz?  - a kérdésre válaszolni az események sodrában, hol az emberrel együtt rohan az idő, sohasem könnyű. Pedig lehetne az. Lehetne, ha úgy tennél, minként a gyermekek, amikor egy kirakós játék darabjait illesztik össze. Az igazság megtalálásának a titka, hogy azt illeszted össze csak, amit látsz. Az igazság darabjaihoz nem nyúlsz hozzá. Nem alakítod át. Gondold csak el, egy gyermek sem vetemedik arra, hogy  a kirakós játék darabjainak formáját átalakítsa, vagy a színét megváltoztassa, hisz akkor sohasem tárulna fel előtte az igazi kép szépsége és valósága. Milyen különös az, hogy a felnőtt világban az igazság keresésében az emberek sokszor mégis a képzeletükben lévő képhez akarják alakítani a valós képet. Itt-ott korrigálják az igazság apró darabjainak az alakját, átfestik a tartalmát úgy, ahogyan akarják. Ám ekképp az igazságtól messzire kerülnek, és összezavarnak mindent. Nem marad más csak a beállított hamis kép, s megannyi megtévesztés, hol a tények helyett a szándék, az érdek hangsúlyos csupán. S torz kép látszik, semmi más. Ám előtted, ki az igazság meglátására és megláttatására tetted fel az életedet, a tényekhez ragaszkodsz, és időt, energiát rászánva úgy cselekszel, mint a gyermekek játék közben: csak az igazság apró darabjait illeszted össze, mert látni szeretnéd az igazi képet, ami beállítástól, külső szándéktól mentes.

        "Az író ott kezdődik, hogy meglátja az igazat, s meg is meri mondani." - mondta egykor Palotai Boris, és hozzáteszed halkan, majd egyre hangosabban, hogy ott kezdődik az ember is!