Nyomás alatt

Nyomás alatt az ember lelke nyer teret, mert megmutatkozik az a valóság, amit a szív csendes időkben sokszor elrejt. Nyomás nélkül könnyed a mosoly, a tánc, és úgy érzed, hogy játszva elérsz mindent, amit magad elé tűztél ki. Mintha elég lenne a lelkedben lakó láng. Vannak ilyen pillanatok. Ám az élet mégis arról szól, hogy nyomás alatt kell táncolnod és az életedet végiggondolnod, megtalálva a helyes utat, ami a buktatók ellenére a célodhoz visz közelebb.

Nyomás. Mi is az? Elvárás, amit reád helyeznek? Vagy a belső maximalizmus, ami nem engedi, hogy a tökéletes munkánál kevesebbel kiegyezz? Ha pusztán külső elvárás adja a nyomást, akkor csak egy feladatnak teszel eleget, mert kell. Megfelelni kell - ami magán hordozza a keserű kényszert és az idő mázsás súllyal nehezedik rád. Ám ha szívedből fakad a tettrekészség, akkor alkotsz igazán és az maga a könnyed szabadság, az idő pedig szalad és nem nyomaszt. Érzed, hogy a belső motiváltság még ha nyomásnak is mondják, felszabadít és folyamatosan ösztönöz, hogy előre juss. 

  Nyomás - ha belülről fakad, előre visz és inspirál. Még csodálatosabb az ereje, ha érzed, hogy a Te szíveddel mások szíve is együtt dobban meg, és közös szándék mutatkozik meg a kitűzött cél elérésére, akár van külső kényszer, akár nincsen. Közös szándék a hátráltatás ellenszelében is, mert titeket a Lélek ereje visz előre. A szeretet hangját hallod csak, és egyre közelebb érsz ahhoz, hogy az elképzelt álom valósággá legyen. Mintha a menny költözne le a földre…  Közben mit sem törődtök a negatív nyomással, a lélektelen pusztítással, hol eltökélt szándék volt és van a rombolásra. Érted már, hogy a  negatív nyomás nem a külső kényszer valójában, hanem az, amikor a célod megvalósulásának akarnak gátat szabni, és mindent amit alkottál vagy alkotni készülsz hamuvá akarnak porlasztani. Ehhez azonban hosszú út vezet, s előbb csak arra törekszenek a negatív nyomás megtestesítői, hogy a szívedből a lángolást oltsák ki, hogy ne higgy és ne remélj, hogy a meglévő körülményekkel egyezz ki, és törekedj a minimumra, hisz így is ugyanúgy lenyugszik és felkel a Nap, mintha ez lenne az egyetlen lehetőséged. Azt akarják elhitetni és elfogadtatni veled, hogy a közömbösség, sőt a bántás a természetes, hogy ember embert tekintet nélkül megsebez, és nem számít senki senkinek sem, hol az igaz és a hamis szó határa elmosódik, és bármit, bárhogy lehet mondani. Súgják, hogy ne tégy jót, nem kell! Ha itt nem érnek célt, tovább mennek, és minden eszközzel tiporják végül azt, amiért küzdesz. Úgy érzed, hogy eleven céltáblává válsz, melybe nyilakat lőnek, és esélyed sincs a védekezésre. Az utadat megrendülten, mégis rendületlenül folytatod. Megőrizve az emberségedet, hogy hév, indulat ne ragadjon el. Mert ha ez megtörténne, az veszélyeztetne igazán téged. Elhomályosulna az, aminek a megvalósulásáért küzdesz, és csak a lehetetlenség érzése uralna el. Még ha a negatív nyomást sokszor meg is szenveded, szíved, lelked beleremeg. Indulat azonban nincsen benned, csak fájdalom. Fájdalom, amiből építkezel, és még erőteljesebben lángol benned a Lélek fénye. Nem hagyod, hogy a kifordított valóság uralja el az életedet, hisz érzed, tudod, hogy mi a helyes. Az olyan életfolytatás, ahol a tisztelet nemcsak szólam, hanem realitás. Ahol a szeretet nem csak leírva látható, vagy lélektelen szavakban hivatkozásként hallható, hanem lüktetéssel, érintéssel van tele, és a harmóniát érzed megdobbanni benne. Az olyan életfolytatás, ahol nem sértesz, nem bántasz senkit sem, hisz ez csak vért fakaszt, ellenségeskedést támaszt, és életeket tesz tönkre. Miért volna erre szükség? Ki az, aki a pusztításban és a pusztulásban az örömét leli? Az, akinek a rossz a szívét már teljesen körbefonta, és nem tud, nem akar, gyönyörködni a jóban. Csak arra képes, hogy negatív nyomást helyezzen a másikra. 
        Nyomás alatt éled az életedet. Érzed a negatív nyomás súlyát, nem tagadhatod le. Ám ennek súlya alól felszabadít a Lélek ereje. A belső motiváltságod és maximalizmusod a szabadság könnyedségével ajándékoz meg. Nyomás. Ezerarcú valóság, ami lehet rossz, de lehet jó is. Általában a kettő együtt jár. Ám ha lángol a Lélek benned, a nyomás  - legyen bármilyen is - még inkább csak a jóra inspirál. Mert lehet jó az ember, lehet jó a világ, lehet benne épülés és előrejutás. Rajtad múlik, hogy hiszel-e benne, és teszel-e érte, megmutatva, hogy mire képes a Lélek, melynek csodálatos az ereje! Rajtad múlik, hogy a negatív nyomás ellenére engeded-e, hogy a pozitív nyomás töltse be  az életedet! Rajtad múlik, hogy a sziklák között virágot fakasztasz-e és teljesen beborítod őket! A rosszat újra és újra jóval győzöd le!