Talán az egyik legüdítőbb érzés, amikor az ember sikereket ér el. Jó érzés a magasban lenni. Siker, sikeres ember, sikeres emberek csillogóan hangzik, felemelő belülről átélni, de csodálatos már a felfelé vezető út is. A siker előtt és mögött lévő rengeteg munka, ami szeretettel, szenvedéllyel van tele. Van ritmusa, lüktetése, áramlása. Leírhatatlan a munka varázsa. Az egyik legcsodálatosabb érzés. A maximumon ég az ember. Minden energiáját beleteszi, és már a siker elérése előtt közelférkőzik a boldogság érzése. Ez az alkotás öröme.
Ha pedig valami végre készen van, az az örömet csak tetézi. Az eufória állapota ez, mert végre elérte azt, amiért a nappalhoz még az éjszakát is hozzátette. Ez mégsem jelent megállást. A sikeres ember új kihívás elé néz, új feladatba fog. Az alkotás öröme nem ér nyugvó pontra, kezdődik újra. Nincsen tétlenség, nincsen megelégedés. Nem azért mert kell, hanem a belső késztetés kötelez erre. A sikeres emberek kulcsa a motiváltság folyamatossága, és a szenvedélyes szeretet/szerelem aziránt, amit végez, nyughatatlan lélekkel. Ennek mindig van eredményessége, mondhatjuk úgy is, hogy áldása.
A sikeres emberek mellett azonban ott állnak a sikertelen emberek, akik alig képesek felmutatni valamit. Nem azért, mert nem lennének rá képesek, vagy mert tehetségtelenek, egyszerűen hiányzik belőlük az a belső látás, ami a jelenben is látja a jobb jövő kilátását. És kevés bennük az energia is arra, hogy odaáldozzák a munkával teli órákat, mert nekik egyszerűen csak kell a kényelmes élet, és azt várják, hogy valaki más helyettük megoldja a feladatokat, és remélik, kaput nyit rájuk a Kánaán.
Eddig ezzel nem is lenne probléma. Hiszen van szorgalmas és a munkáját szenvedélyesen szerető ember, és van, akiben kevesebb az odaszánás, és a szív sem lángol a munka végzésének a lehetősége iránt. Az egyik ember ilyen, a másik meg olyan - mondhatnád közömbösen. Ám a sikeres és a sikertelen ember története itt nem ér véget. Mert megjelenik az irigység és a lekicsinylés, amely szerint nem is olyan jelentős az eredményesség. Azután pedig a megkérdőjelezés, hogy mi okán lett a sikeres ember eredményes? A kérdésre választ keresve a sikertelen embereknek általában minden eszébe jut, csak éppen a munka, a szorgalom és a tudás nem. S a bátorság sem - mert egy nagyobb cél eléréséhez bátorság is kell, nem is kevés. Mellette pedig a hit, hogy az ember nem adja fel, még ha olykor lehetetlennek is látszik a céljának elérése. Hitből, bátorságból és tudásból mennyi eredmény, felfedezés született már. Mégis könnyebb a sikeretlen embereknek a nyilvánvaló eredményességet megkérdőjelezni, és nem venni komolyan a tényeket, s reálisan megvizsgálni egy-egy sikert. Ez a könnyebb és a hízelgőbb út, mert nem kell szembesülni azzal, hogy a sikertelen ember mennyi mindent nem tett meg, milyen sokszor volt tétlen, és a keze helyett csak a száját mozgatta.
A sikertelen ember a sikeres ember ellen feszül, és kezdődik a mozgósítás, a harc, a gyűlöletkeltés, ahol már nemcsak váradalom van, hogy a sikertelen embernek is lesz valahogy sikere, hanem megjelenik a szerzés vágya, hogy elvegye a másik eredményét. Volt ilyen a történelemben nem is egy, és hogy még lesz ilyen, nem is kétséges. Az ádáz harc szülte örvény pedig oly hangulatot kelt, hol a tisztánlátás a legnehezebb. Az ember már nem is a tények alapján gondolkodik és tesz fel kérdéseket, csak a benyomás, a hangulat vezeti. Ennek a kusza örvénynek soha sincs és soha sem lesz vége. Mióta a világ a világ ez folyamatosan jelen volt, és a tapasztalatokból kiindulva jelen is lesz, mert a sikertelen ember nem változik meg.
Mi lehet akkor a megoldás? Az, hogy próbálj meg az örvényen kívül maradni. Talán most felnevetsz. Mert ilyen nincsen. Nincsen. De az igenis lehetséges, hogy az örvény ellenében maradj meg az alkotás szenvedélyében. Kezdd el, folytasd, fejezd be a munkát, majd kezd el újra! Minden energiádat a feladatba helyezve, és akkor sem késztetésed, sem időd, sem erőd nem lesz arra, hogy Te mások sikerét vizsgálgasd. Mert van feladatod elég, és van mindig egy víziód, egy látomásod, amit el akarsz érni. Naivan kimondod, hogyha minden emberben ott lenne az alkotás iránti elköteleződés, akkor minden ember sikeres lenne, és nem lenne örvény sem. De nem vagyunk egyformák, sem azonosak a munka iránti szenvedélyben. Így különbözik az eredményesség mértéke, és megmarad az örvény is, ezen nem változtat semmi. Sok múlik azonban azon, hogy Te a munkához milyen szívvel állsz, van-e Benned tudás, szorgalom, hit és kellő bátorság, amely az eredményességhez vezet akár tűzön kell átmenned, akár vízen kell evezned. A világot, és benne sok embert nem változtathatsz meg. Magadért azonban felelsz, és azt se feledd, hogy a szenvedéllyel végzett munkának van kisugárzása, és lehet, hogy tízből kilenc ember csak hiú szemmel kíséri azt, de mindig van egy ember, ki a példát látva a munka és a hit útját választja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése