A nő - szerepek között

A nő a gyengébbik nem, mégis sokszor a legerősebb. Mert egyszerre nő, feleség, anya, házvezetőnő, nővér és dolgozó ember. Ezeket a szerepeket egyszerre kell végigcsinálni, és a helytállás egészen természetesen. Szívéből fakad, hogy mindenhol ott legyen teljes erejével. 

Bár könnyűnek látszik, mégsem az. Hiszen vannak nehéz pillanatok. Nehéz pillanat például, amikor reggel a tükörbe nézve idegennek látszik a tükörkép, a szemed alatt karikák sorakoznak, és nem éppen szalonképes a frizura. Nehéz pillanat, amikor azzal szembesülsz, hogy szinte semmire sincsen elég időd, felnőtt dolgokról beszélgetni nem csak tőmondatokban, és folyamatosan félbeszakítva. Nehéz pillanat, amikor a gyermeked lelkében kavargó érzések örvényében kell segítened, felkészítve őt a felnőtt életre. Nehéz pillanat, amikor látod, hogy a rend csak időleges, és amit helyére tettél korábban, ismét szanaszét hever, hiába küzdesz ellene. Nehéz pillanat, amikor a gyermeked, gyermekeid ágya mellett virrasztasz, és le kell győzni a tehetetlenség érzését, megadva, amit csak tudsz, hogy a gyógyuláshoz a gyermeked közelebb jusson. Nehéz pillanat, amikor a munkádra kell összpontosítani a minden mellett, arra, amiben csak önmagad vagy jelen, és kibontakoztathatod a benned lévő tehetséget. Nehéz a nő élete, mert egyszerre mindenhol jelen kell lennie. Kell - olyan hangsúlyos ez a szó, pedig a nő szíve, lelke nem erről szól, hanem arról, hogy a szerepekben megfogalmazott élete maga a csoda. És nem, nem cserélne egyetlen férfival sem életet, egyetlen percre sem. Mert boldogság, hogy nő lehet.

Jólesik nőnek lenni, megélni annak a pillanatát, amire kislányként vágytál. Magassarkú cipő, csinos ruha, hosszú haj. Öröm feleségként élni, hisz van társad, akivel megoszthatod életedet. Aki egyszerre a világmindenség is, mert az érzés és a gondolat találkozik. Az anyasághoz pedig nem fogható semmi. Nem élmény, hanem csoda, és az élet maga.  Az első perctől kezdve, amikor a szíved alatt a gyermeked szíve dobban, áhítattal karodba venni először, s utána átölelni újra s újra. A nehézségek  között nevelni és tanítani őket, kísérni az   óvodába, az iskolába, a különórára, majd elengedni őket, része lenni az életüknek, velük örülni, és megélni, hogy önmagadnál is jobban szereted őket.  A háztartás vezetése pedig maga a kreatív kihívás, ahol megtanulod, hogy mit és hogyan végezz el gyorsan, hatékonyan, újra és újra, de mindig új színt hozva a monotóniába.     
      A nővér szerep, amit a különféle gyermekbetegségek kavalkádja hoz felszínre, a féltő gondoskodás kifejeződése, amely meghitt szeretettel van tele. A munka pedig nem más, mint az önkifejezés lehetősége, ahol az lehetsz, amire születtél, és az alkotás vágyának a szikrája ég.

Kívülről nézve a nőről talán csak egy-egy szerep jut eszébe a szemlélőnek. Néhol  tisztelettel, néhol sajnálattal, attól függően, hogy milyen a nő megjelenése, férjezett-e vagy független, mennyi gyermeket és hogyan nevel, vagy hogyan teljesít a munka végzésében. A szemlélőnek csak egy szerep egy részlete jut csupán, s csak betekintést nyer abba, hogy milyen is a nő maga, és az élete. 

Nőnap van, ami a nő iránti tiszteletről beszél. Mintha csak ez az egyetlenegy nap lenne hivatott arra, hogy a nő és a sokféle szerepe egy kis fényt kapjon. Holott a nő mindennap jelen van, miként a férfi is, aki segítheti, tisztelheti és szeretheti. Milyen csodálatos, amikor a férfi valóban jelen van, és ezzel együtt a nőnap már nem is olyan hangsúlyos. Mert az elismerés, és a megbecsülés szava nem csak egynapos ajándék, miként a virág sem, mert az év minden napján jólesik a nőnek. Mennyi örömteli pillanatot adnak azok a betegségtől mentes, átvirrasztott éjszakák, amikor meghitten, szabadon egymással beszélgettek, akár a férjeddel, akár egy-egy gyermekeddel. Amit jó lesz majd felidézni, mikor a szerepeid már másabb tartalmat kapnak. Hiszen eljön majd, hogy a nő nagymama (is) lesz, és a gyermekei felnőttként élik az életet. Eljön a pillanat, amikor az unokákért is lángol a féltő szeretet. Eljön majd a pillanat, amikor a munka varázsa már másként lesz jelen. Eljön a pillanat, amikor több lesz mögötted, mint előtted. De a nő, akkor is nő marad. Nő és hitves egy társ mellett, kivel a halálig megosztja életét, lelkét és szeretetét.     

       A nő sokféle szerepben nyilatkozik meg. Abban, ami adatik számára. Kinek több, kinek kevesebb van. Lehet, hogy saját döntéséből, lehet, hogy azért nem adatott meg, és a lehetetlenséggel állt szemben. A nő mégis nő, akinek életfolytatása a szívéből fakad. És amikor nézed, tiszteld azt, akit látsz, és fogadd el a vállalt útját, akár egyetértesz vele, akár nem. Bár ez valójában független attól, hogy valaki férfinak vagy nőnek született. Az lenne a természetes, ha a tisztelet egymás iránt mindenhol és mindenkor valóban jelen lenne.