Március 15-e. Nemzeti ünnep, amelyről sokan sokféleképpen beszélnek az ünnepségeken méltóságteljes megjelenéssel és kokárdával szívük felett. Pátosszal visszaadva azt, ami volt 1848 tavaszán. A beszédek hosszúra nyúlnak, és kimerítő részletességgel tárják fel a múltat kitekintéssel a mára. Valami mégis hiányzik sokszor. Hiányzik egy szó, amibe belesűrűsödve ott lüktet az ünnep lényege és inspirálja az embert, hogy elődjeihez hasonló legyen lélekben. Hiányzik egy szó, ami reményt ad a jelenben a korlátok ellenében a célért való nekirugaszkodáshoz. Hiányzik egy szó, annak ellenére, hogy túl sok az információ.
Március 15-e. Nemzeti ünnep. Nem tudod kikerülni, hogy ne foglalkozz vele, hisz része az életednek. Ha az ünnep kapcsán márciusi ifjakra gondolsz, mi jut eszedbe? Mi az az egy szó, amiben benne van az ünnep lényege? A kokárda, amit viselsz? A zászló, ami lengetsz? Petőfi Sándor maga, akivel a forradalom tüzét azonosítottad? A szabadság eszméje, ami idegen béklyót nem ismer? A bátorság, ami a szavakat tettekre váltja? Hősiesség, ami a nehézségek árán sem adja alább, és küzd rendületlen, míg el nem éri a célját? Vagy a hiábavalóság, mert azt gondolod hiába van meg a szabadság iránti leküzdhetetlen vágy és a bátorság is hozzá, úgysem változik meg semmi, s a tétlen közömbösség érzése közelférkőzik?
Az az egy szó, ami az ünnepből, a szavak kavalkádjából megragad, megmutatja azt, mi van a lelkedben, hogyan tekintesz a jelenre és a jövőre. Lehet azt mondod, ugyan már, hisz ez csak a történelem egyik eseménye, ami Tőled független. Igazad van. De miközben ezt mondod, gondolj arra, hogy az életed, az életünk minden napja is a történelmet írja, és beszél majd az utánunk érkezőknek arról, hogy hogyan éreztünk, számunkra mi volt a fontos. Hittünk-e az emberért való eszmében, a közösség erejében és tettünk-e érte, hogy nekünk jó, a következő nemzedéknek jobb és otthonosabb legyen hazájában az élete?
Március 15-e. Nemzeti ünnep. Más ez a nap, mint a többi. Más, aminek lehet többlete, lehet üzenete, csak idézd fel 1848 tavaszának eseménysorát, hangulatát, és engedd, hogy egy szóban összesűrűsödjön március 15-ének a lényege! Az az üzenet, ami valóban megérinti a Lelked. Azt az egy szót, amivel teljes egészében azonosulsz. Ha megtaláltad azt az egy szót, ami a Tied, ami a Lelked igaz lüktetése, ne hagyd parlagon elveszni, hanem engedd, hogy vezessen akkor is, amikor vége van az emlékezésnek! Azt az egy szót váltsd tettekre, nem hagyva alább a lendülettel! Mert ha nincsenek tettek, akkor nem változik meg semmi sem. A szó önmagában néma, és nincsen hatalma. A szónak cselekedetekben van ereje. Ám rajtad múlik, hogy ez így legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése