Mire jó a rossz?

Mire jó a rossz? Arra, hogy felnyissa a szemed, hogy mi az, ami valójában fontos. Lehet, hogy általánosnak tűnik ez a megállapítás. Ám a rossz idején ösztönösen megérzed, hogy az élet a legnagyobb érték, és az, hogy  tart még az idő egymás szemébe tiszta lélekkel nézni.  A rossz egymás karjaiba fon.  Együtt hordozzátok a terheket, és örültök teljes szívből az együtt töltött időnek, hol semmivé foszlanak a mindennapos gondok. Az élet értéke a legnagyobb. 

Mire jó a rossz? Arra, hogy kivonjon a monotóniából. Amikor minden nap úgy telik el, mint az előző, hol minden a megszokott rend szerint megy, mintha a mindennapi egyhangúság természetes lenne. A rossz azonban megállít, és kifordítja a napokat. Fájdalmat hoz, ám mellette hatalmas pozitív energiát szabadít fel. Erőtől duzzad a szíved. A terhek súlyát nem is érzed, pedig hatalmas a nyomásuk. Viszed őket, nem gondolva arra, hogy el is  eshetsz. Érzed, hogy ez nem történhet meg. Félelem nincsen Benned. Azt keresed, hogy mit tehetsz még, mi lehet még az, ami Tőled telik. Az erő Benned a Láthatatlan Lélek érintése, melyet átjár a valóságos szeretet. A valóságos szeretet, amely szüntelen hisz, bízik, és tettekben megnyilatkozik. A hűség az elkötelezéssel találkozik.  A meghasonlott állapotban mégis harmónia van. Különös a rosszban való jó kettős érzése. Különös a rosszban való jó érkezése. 

A rosszban mindig érkezik a jó. Bár általában csak a jót várod, a rosszat egyáltalán nem kívánod, és valld be, nem is számolsz vele. Mégis ott terem. Ha most felteszed a kérdést, hogy miért? Büntetés volna? Nem. Sokkal inkább lehetőség a befelé és a másik felé fordulásra.  Lehetőség a befelé fordulásra, hogy erővel legyen teljes a lelked, és ne törj össze! Lehetőség a másik felé fordulásra, hogy kinyújtsd felé a kezed, és egyszerűen csak szeresd, és a Benned lévő erővel felemeld! Ha könny is van a szemedben, mégis mosolyog a tekinteted, és azt érzed, hogy az Ég közel.

    Oh, ha mindig csak öröm és boldogság lenne, nem is tudnád, hogy mi az igaz szeretet! Talán már el is felejtetted volna. Nem lenne Benned a megjobbítás szándéka sem. Ha minden szép és jó volna, mit lehetne még hozzátenni? Ha belegondolsz, érted, az életben az egyik legnagyobb áldás a rossz jelenléte, mert tudod, érzed, van még tere, hogy együttérezz, segíts, megjobbíts, egyszerűen csak szeress!  A rossz ösztönöz, hogy megtaláld a belső hangodat, s cselekedj! Most ne is gondolj azokra, akikből a rossz a legrosszabbat hozza ki! Csak arra, hogy a rossz jelenléte Számodra a Felülről való Léleknek a jóra való ösztönzése!