Kiút

Régen voltak hitviták. Például a reformáció hajnalán. Üdítő olvasmány  a hitviták mélyére tekinteni. Vélemények ütköznek, miközben mindannyian ugyanabból a forrásból merítenek. Különös érzés, hogy ugyanarra hivatkozva az egyik fél mond egy tanítást, a másik fél meg annak a cáfolatát sorolja. Bár a korabeli hivatalos egyháznál a Biblia mellett még az emberi hagyomány, és a kinyilatkoztatás is hangot kapott. Az iránypontok azonban azonosnak mutatkoztak: a bűnök alóli áhított feloldozás kérdése volt a legfontosabb.

Ez a kérdés ma is foglalkoztatja az embert - akár vallásos, akár nem. Hisz a rossznak, amit elkövet az ember, súlya van. Lelki teher, amitől szabadulni kell. Van, aki úgy tesz, mintha nem tett volna semmi rosszat, és folyamatosan önigazolja magát szép eszmékkel és hangzatos szavakkal, vagy éppen a másikra mutogatva keres bűnbakot, melyre rázúdítja azt a sok rosszat, amit valójában ő vitt véghez, de legkönnyebb egy kifordított helyzetet teremtve a másikra a rosszat kivetíteni. Van, aki  úgy gondolja, hogyha tesz valamit jót is a rossz mellett, akkor kiegyenlíti a számlát. Mintha a cselekedeteknek üdvszerző hatalma volna, pontosan úgy, mint ahogyan évszázadokkal ezelőtt a hivatalos egyház tanította. Van, akit kínoz a bűntudat, és érzi, hogy feloldozást csak úgy nyer, ha belátva tévedését először bocsánatot kér, és változtat. Ám a változásra a saját erő kevés. Kell a Felülről érkező erő, és egy példakép.

Kell az erő, ami felemel, amikor úgy érzed, hogy saját érzéseid, gondolataid és a határaid rabja vagy. Kell egy példakép, aki tisztán megmutatja, mikor mit cselekedj, és segít abban, hogy túllépj az ösztönök, a puszta érzések korlátain, és légy egészen jó, illetve jobb ember, akiben valóban munkálkodik a Lélek. Egy példakép lehet egy karizmatikus ember, kinek bölcs tanácsa, pályája és a kisugárzása fénnyel tölti meg a belső embered, és a felszabadulás csodálatos érzését adja Neked. Karizmatikus ember, kinek belső fénye fényt ad, és megérzed az összhangot. Karizmatikus ember oly sokféle lehet, a kortársad, a barátod, vagy éppen előtted élt egyszerű ember, megelőzve Téged, de a sugárzó fényén az nem változtat semmit sem.
        Karizmatikus emberek hömpölygő sugarában az egyik legfényesebbnél időzik a lelked, kinek erejét nem homályosította el kétezer év sem. Jézusra nézel, ki nem több és nem kevesebb, mint a szeretetre hangolt mennyei hangszer. Jézusra nézel, aki egyszerűen megmutatja, hogy mit hogyan kellene. A róla szóló rövid történetekben megdobban a Lélek, és az élet lényege leegyszerűsödik. Nincsen felesleges szó, magyarázat. A tettek mögött a Szív igazi arca rajzolódik ki. Mégis mintha ez az egyszerűség sokaknak túl kevés lenne, s igényli a pontosítást, az élet minden részére történő eligazítást.  És a vallásos túlbuzgóság sokszor csűri-csavarja a mondatokat, elvesz belőle valami jézusit, és hozzácsatol emberi gondolatokat, hogy legyen egy rendszer, amihez folyamatosan mérhesd magad. Ám a sok elvárás, parancs között elvész az ember, és a lélek is. Holott elég lenne csak Jézusra nézni, és a gyakorlati életre átültetni azt, amit Jézus mond, tanít és cselekszik. A kevesebb több. A jézusi példa éppen elég. Mint ahogyan éppen elég lenne Jézusnak azt a nagyhorderejű mondatát betartani: “Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Máté 7,12) Bizonyára sok kézből kiesne a fegyver, és a szó is benn akadna, mielőtt sebzőn megformálódna. Nem lenne sok elkövetett bűn sem. Hisz a bűn mindig a másikkal való kapcsolatban realizálódik, sérti a személyes teret, életet és a szabadságot elveszi.

Akiben van kíváncsiság, az élményt, lendületet kap, ha régi hitvitákról olvas. Ám a legjobb mégiscsak az, ha magát Jézust tanulmányozza, és az Ő szavait engedi magához a legközelebb, és utána a jézusi Szónak, Léleknek enged teret. 

A keresztyén egyházak arról tesznek tanúságot, hogy Jézus halálát kell hitben elfogadni, és az Ő követőjévé válni. Mert akkor van lehetősége az embernek arra, hogy a bűnök alóli teljes felmentést elnyerje. Jézus halála fókuszpont, mert ez a halál hordozza el a bűnök büntetését. Aki ezt nem fogadja el, annak nincsen esélye a felmentésre. Ez fontos, ám hozzá kell tenni, hogy Jézus életfolytatására is  kell nézni, és tőle tanulni. Mert nem az az üzenet, hogy higgy Jézus halálában és feltámadásában, és tégy, amit akarsz. A hit Jézusra néző, az Ő Lelkéből táplálkozó életfolytatás nélkül semmi. Semmi. Üres szólamok halmaza, Lélektelen szavak özöne, ami nem segít semmit sem. A szót, a megvallott hitet a mögötte lévő életfolytatás hitelesíti.

Mi az, ami igazán számít? Az, ahogyan élsz. Van-e Benned igazi szeretet? Ha fellélegzésre vágysz, ha igazi örömöt kívánsz, ha nem esik jól a bűnök sötétsége és fájdalma, ha ember szeretnél lenni csupa nagybetűvel, akkor Jézus a megoldás.  Az ő példája, az Ő Lelkének sugallata Neked. Micsoda öröm, hogy a sok rosszból közel van Hozzád a kiút. Hisz elég csak kinyitnod a Bibliát egy csendes órában, és elgondolkozni egy-egy rövid történet fölött, hogy számodra az milyen üzenetet hordoz. Utána máris fényesebben süt a Nap, még ha hideg is van, és a gondok sem szűnnek meg egy csapásra, utána mégis másnak érzed magad. Az élet átjárja minden tagodat.  
           Talán korszerűtlennek tűnik Jézusról írni, beszélni, Róla olvasni, hisz oly színes a világ, és oly sokféle hit, vallás, elkötelezés létezik, amelyből lehet választani. Ha azonban aszerint nézelődsz, vizsgálsz, hogy ki milyen volt, mennyi szeretetet hordozott, Jézus marad az egyedüli választásod. Nem azért, mert bárki mondja, írja, vagy tanítja, hanem azért, mert Jézust a Biblián keresztül megismerted, és természetes, Lélektől való közösséget találtál Vele. Megvan az igazi iránypont, az igazi kiút. Megvan minden, ami szükséges ahhoz, hogy épülj lélekben és építsd a másik lelkét! Megvan minden ahhoz, hogy a Szeretet kézzelfogható valóság legyen! Megvan minden ahhoz, hogy a rossz felett a jó diadalt arasson! S Te azt cselekszed, amit szeretnéd, hogy Veled cselekedjenek!