Mindenkinek van egy története

Mindenkinek van egy története, egy saját regénye, melyben a főszerep az övé. Csak a főszereplő érti igazán a szerepét, mert a helyzet, amiben benne él, a sajátja, nem másé.  Érzései, szavai a szívéből fakadnak. Ha más látja, hallja, talán nehezen érti meg, mert az ő szíve, lelke más, annak ellenére, hogy ember és ember között van belső, lelki hasonlóság. A nap fényének csillogását és a nehézségek szorítását másképpen éli meg. Úgy, ahogyan a benne lakó egyedi és páratlan lélek diktálja. 

Mindenkinek van egy története, egy saját regénye. Neked és nekem is, hol a legfontosabb a saját regényünket írni és megérteni. Megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretnénk elérni, mi a cél, ami vezet, mi az, ami valóban a küldetésünkké lehet és lett? Miért áldozunk oda időt, és energiát, mi legyen majd a nyom, amit magunk mögött hagyva, másoknak is lendületet, impulzust és örömet ad? Mi az, ami valóban éltet és embert valóban emberré tehet? Mi az, amiért lángol a lelkünk, amiben igazi örömet lelünk? 

Alkotásra születtünk. Alkotásra, melyre minden nap újabb lehetőséget ad. Szőni, írni tovább álmunk fonalát, megújuló lendülettel, tűzzel. Mintha nem volna tegnap, csak a holnap. Pedig a tegnap, a múlt is fontos, mert a sarkadban járva ösztönöz a továbbálmodásra. A tettek mezején találod magad újra és újra. Itt nem számít, hogy az óév elmúlt, és eljött az új esztendő. Nem teszel fogadalmat és ígéreteket magadnak és másoknak sem, hogy ezt és ezt másként teszel, hanem egyszerűen csak cselekszel. Hisz az újév csak egy határ, ami az idő múlására emlékeztet, és méginkább cselekvésre késztet. Az időd kevesebb, és ami marad belőle, nem maradhat üres. Írnod kell tovább a történetedet.

Írod a történetedet, ahogyan a Benned lakó lélek diktálja. Gondold csak el, milyen nagy lehetőség ez! Az életed napjait alkotásra használni, és nem várni másra, hogy helyetted tegyen valami fontosat, ami megmarad! Nem mások beszélnek helyetted, hanem Te. Nem mások mondják meg, miképpen legyen, miről álmodj, mit mondj és mit tégy, mintha csak egy bábu, és nem ember lennél. Mintha csak futnál az életed után, aminek mégiscsak a főszereplője vagy. Milyen furcsa is lenne, ha a saját történetedben a főszereplőnek a szó a torkán akadna, és mástól várná a kérdések, a feladatok megoldását, valami ködös képzelgéssel, majd csak lesz valahogy, még nem volt olyan, hogy ne lenne... Lesz is, de nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, mert a sorsod alakítása a Te kezedben van. 
    Az álmok ott vannak a Szívedben, hinned kell abban, hogy azok valósággá lesznek! Hinned, akkor is, ha útközben olykor megtörik a fény, és úgy érzed, hogy elérhetetlen távolságban van az, amit kitűztél. Talán azért, mert hibát vétettél, talán azért, mert mások törték meg a fényt. Igazából nem számít. A fontos továbbra is az, hogy a szívedben élő álmoknak higgy, és sohase visszafelé, vagy lefelé, hanem felfelé nézz, és előre, az előtted álló útra, írva, írva rendületlen a történeted, aminek a főszereplője vagy!