Csendesség. Megcsillan e szóban a fény. Hiszen ha csend vesz körül, a lelkedhez érsz közelebb, és jobban érted önmagad, azt, aki vagy. Magadhoz méred a világmindenséget, s gondolataiddal az összefüggéseket fürkészed. Elmélkedsz szavakon, amelyeket mondtál, amelyeket neked mondtak, kutatva azután, hogy mi a szavak mögötti valóság, ami benned és a másikban van. Elmélkedsz azon, amit a Biblia tár eléd szavakon, dialógusokon, életpéldákon át, és megpróbálod mindezt leképezni arra a valóságra, amiben ma vagy.
Csendesség. Megcsillan e szóban a fény, mert alkalmat ad arra, hogy valóban figyelj! Figyelj arra, ami Feléd árad. Felülről, az Isten Lelkétől, és észre vedd azt, ami nagyon is emberi benned. Van benned fogyatkozás, olykor az erőtlenség ural el, és nem látod tisztán magad, mit és hogyan kell tenned, mert kavarog és örvénylik minden. Hatások érnek, szavakkal játszanak. Végre szeretnél rendet, hogy minden a helyén legyen. A csendesség segít ebben. Még ha az örvényeket nem is szünteti meg, de a lelkedben rendet tesz. Érteni kezded az összefüggéseket. A csendességben, melyhez egyedül kell lenned, kizárva a külső körülményeket, hogy figyelhess a Felülről érkező érintésekre.
Csendesség valóban a magadra szánt idő. Egyedül vagy egészen, hol a szavak, hol a gondolatok súlyát és értelmét megméred. Tudva, hogy az Istennél van az abszolút igazság, miközben itt a földön az igazság illúziói mérkőznek meg, hol az abszolút igazságtól elvonatkoztatva mindenki csak a maga igazát hangoztatja, hangzatos eszmékkel kiegészítve. Ám ha végiggondolod azt, amit hallasz, rájössz, hogy az ember kreatív teremtés, ugyanazt a valóságot képes jónak és rossznak is bemutatni. Levezeti gondolatmenetét aprólékosan. Megindokolja a megindolkolhatatlant olykor nevetségesen, olykor a másik számára fájdalmasan. Az igazság már csalóka ábrándok egyvelege egybefűzve, hol a fantázia kap egyre több helyet. Az élet lassan fikciók erdejévé válik, ahol minden lehet, sőt annak az ellenkezője is. Ez nem új, sőt szokványos, ami nem csak a közéletben, hanem a vallásos életben is teret nyer. Gondolj csak arra az egyszerű tényre, hogy voltak emberek, kik a Biblia nevében szent háborút hirdettek, mert a cél szentesít minden eszközt. Ám voltak, akik ugyanabból a Bibliából merítve a szent háború helyett a békesség megőrzését tartották előbbre. Voltak és vannak, kiknek elvileg a szeretet a legfontosabb, mégis gyűlöletben élik meg ezt az érzésüket, és a nagy hévben észre sem veszik, milyen ellentmondás uralja az életüket. Megváltoztatni a világot nem lehet. Kétséges vállalkozás lenne. Ám te nem is a világért, hanem önmagadért felelsz. Azért, hogy látod-e, érzed-e, ha ellentmondás feszül benned? Teszel-e ellene, lelkedet az Istennek szentelve igazi csendességben? A diszharmóniát feloldva kimerészkedsz-e a világba, megmutatva, hogy te más vagy. Más. Az ellentmondás helyett összhangra törekszel: önmagaddal és az Istennel. Ekképp nyersz önazonosságot, és elkezded a világot megváltoztatni akaró vállalkozásod. Azzal, hogy a változást önmagadon kezdted el, és megmutatod, hogy lehet másként is élni, mint ahogyan a világ diktálja és akarja. Lehetsz igazi ember az ádáz emberrengetegben, hol a szeretet csak szeretet, és nem azonos sohasem a gyűlölettel.
Csendesség. Megcsillan e szóban a fény, mert alkalmat ad arra, hogy valóban figyelj! Figyelj arra, ami Feléd árad. Felülről, az Isten Lelkétől, és észre vedd azt, ami nagyon is emberi benned. Van benned fogyatkozás, olykor az erőtlenség ural el, és nem látod tisztán magad, mit és hogyan kell tenned, mert kavarog és örvénylik minden. Hatások érnek, szavakkal játszanak. Végre szeretnél rendet, hogy minden a helyén legyen. A csendesség segít ebben. Még ha az örvényeket nem is szünteti meg, de a lelkedben rendet tesz. Érteni kezded az összefüggéseket. A csendességben, melyhez egyedül kell lenned, kizárva a külső körülményeket, hogy figyelhess a Felülről érkező érintésekre.
Csendesség valóban a magadra szánt idő. Egyedül vagy egészen, hol a szavak, hol a gondolatok súlyát és értelmét megméred. Tudva, hogy az Istennél van az abszolút igazság, miközben itt a földön az igazság illúziói mérkőznek meg, hol az abszolút igazságtól elvonatkoztatva mindenki csak a maga igazát hangoztatja, hangzatos eszmékkel kiegészítve. Ám ha végiggondolod azt, amit hallasz, rájössz, hogy az ember kreatív teremtés, ugyanazt a valóságot képes jónak és rossznak is bemutatni. Levezeti gondolatmenetét aprólékosan. Megindokolja a megindolkolhatatlant olykor nevetségesen, olykor a másik számára fájdalmasan. Az igazság már csalóka ábrándok egyvelege egybefűzve, hol a fantázia kap egyre több helyet. Az élet lassan fikciók erdejévé válik, ahol minden lehet, sőt annak az ellenkezője is. Ez nem új, sőt szokványos, ami nem csak a közéletben, hanem a vallásos életben is teret nyer. Gondolj csak arra az egyszerű tényre, hogy voltak emberek, kik a Biblia nevében szent háborút hirdettek, mert a cél szentesít minden eszközt. Ám voltak, akik ugyanabból a Bibliából merítve a szent háború helyett a békesség megőrzését tartották előbbre. Voltak és vannak, kiknek elvileg a szeretet a legfontosabb, mégis gyűlöletben élik meg ezt az érzésüket, és a nagy hévben észre sem veszik, milyen ellentmondás uralja az életüket. Megváltoztatni a világot nem lehet. Kétséges vállalkozás lenne. Ám te nem is a világért, hanem önmagadért felelsz. Azért, hogy látod-e, érzed-e, ha ellentmondás feszül benned? Teszel-e ellene, lelkedet az Istennek szentelve igazi csendességben? A diszharmóniát feloldva kimerészkedsz-e a világba, megmutatva, hogy te más vagy. Más. Az ellentmondás helyett összhangra törekszel: önmagaddal és az Istennel. Ekképp nyersz önazonosságot, és elkezded a világot megváltoztatni akaró vállalkozásod. Azzal, hogy a változást önmagadon kezdted el, és megmutatod, hogy lehet másként is élni, mint ahogyan a világ diktálja és akarja. Lehetsz igazi ember az ádáz emberrengetegben, hol a szeretet csak szeretet, és nem azonos sohasem a gyűlölettel.
Csendesség. Megcsillan e szóban a fény, mi veled marad a csendesség megélése után. Úgy beszélsz, úgy cselekszel, kiben a mennyei fény összetéveszthetetlenül ott van, és a naponkénti küzdelemben csak az vezet, hogy a Fény a sötétség felett kiteljesedjen, ösztönözve a rombolás helyett az alkotói munkára, az ámítás helyett az igazság meglátására és továbbadására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése