Jóban, rosszban

Jóban, rosszban egymás mellett. Jóban, rosszban fogod kezét annak, akit szeretsz. Akit szeretsz, legyen az  a társad, legyen az a gyermeked, legyen az a barátod. Jóban, rosszban. Oly szokványos kifejezés ez, hogy fel sem kapod rá a fejed. Mintha egészen természetes volna így élni együtt a világban.

A jóban együtt lenni. Amikor minden felfelé ível, és látszólag könnyű a fényben osztozni, és az öröm oldalára állni. Amikor úgy tűnik, hogy mindig minden így lesz. Háborítatlan a harmónia. Fel sem merül benned, hogy a rossz is elérkezhet. Talán tudod, de nem hiszed. A jó egyszerre az örökkévalóság és a pillanat. Mintha sohasem érne véget, mégis elég egy pillantás, és változik a megélt valóság. A pillanat ürességet ad, és az örökkévalóságban a varázslat helyét a zűrzavar foglalja el.  Zaklatott lesz a szív. Miért? Mert a rossz közel férkőzik.

A rosszban együtt lenni.  Amikor a mindenség hanyatlik, és látszólag könnyű lenne félreállni, és legyinteni. Amikor úgy tűnik, hogy a rossz nem múlik és teljesen beborít. Háborog a szív, és a lélek nyugtalan. Távolinak látszik már a jó, mert csak a rossz valóságát érzed, mintha ez a mélység sohasem szűnne meg. Talán hiszed, hogy ez megváltozik, de tudni nem tudod. Azután ahogyan az idő a mázsás súlyával halad, a talán lassanként szertefoszlik, és csak a hit magasodik, hogy komolyan vedd:  a rossz megszűnik, és helyét olyan jó fogja elfoglalni, melyhez a korábbiakhoz képest nem volt fogható semmi.

Nem vagy próféta, nem vagy látnok. Nem tudod, hogy mi lesz, de a hit szárnyai mégis magasra emelnek - éppen akkor, amikor a legmélyebben vagy, s átadnád magad könnyek között a borúnak. Az erő mégis formálódik benned, csodával határos módon emeled fel a melletted lévő társadat, gyermekedet és  barátodat.

Van érző szíved, és kellő józanságod, ahhoz, hogy érezz, érts és tervezz. Érezd a mélység fájdalmát, mely megtépázza a szívet! Érezd az embertelenség metsző lehelletét, mikor az emberség, a jóindulat melegségére volna szükség! Érezd, hogy milyen az igazságtalanság, hol az érdem nem számít, csak az érdek! Azután egyszerűen csak értesz. Érted, hogy az igazságtalanság hatalma nem végtelen. Az élet összefüggésében egészen apró lesz csupán. Ám ehhez szükséges az ember részéről az újbóli nekirugaszkodás. Az igazságtalanság árnyékában már arra gondolsz, és arról mesélsz a társadnak, a gyermekednek és a barátodnak, hogy hittel, szorgalommal, elkötelezéssel a világ rendje igenis helyre áll. A méltó elnyeri a jutalmát. Ez másként nem lehet. Noha nem láttok a jövőbe, nem tudjátok, hogy miért kell egy rossznak éppen megtörténnie. Lehet, hogy ez most nagyon nehéz, de kinccsé lesz az ember kezében, mert a megküzdést, a kitartást, a mégis nekirugaszkodást, a hitet tanítja meg -  örökre a lelketekbe égve. A rossz keserű pillanatában a jóízt is megérzitek. Hálásan a rosszért, mert olyan emberré tesz, aki nem tudja és nem akarja ismerni a lehetetlent. Ezt éppen a lehetetlenség karjaiban a legkönnyebb megtanulni. Mert nincs más, csak a hit, ami a rendelkezésetekre áll.  A megkönnyebbülés megnyugvása ér el titeket. A következő percben máris terveztek. A kreativitás tüze éget. Ezernyi gondolat támad, mit hogyan kellene és kell. A fő irány hamar kialakul. Tudod, tudjátok mit akartok. Ám az, hogy mindez pontosan hogyan is lesz, még meglepetés. Hisz az emberi tervek kiteljesedésében Istennel is kell számolni, aki kiigazítja, pontosítja, a mit, a hogyant és a mikort. Az álom, az elgondolás megvan, de az élet nyitott… Nyitott az Ég felé, ahonnan a segítség időben érkezik.

Jóban, rosszban egymás mellett. Egymás kezét fogva - oly szokványosnak tűnik, pedig nem az. Sokszor csak beszélnek róla. Jóban, rosszban egymás mellett maradni, meglehetősen ritka. Mert az ember nem szereti a nehéz utakat, amikor a jót a rossz váltja fel, és már nem olyan napfényes minden. Ember és ember mégis egymás mellett marad akkor, ha az egymás iránti  szeretet igazi bennük, és közös hit is, ami a szárnyaira emeli őket. 

Jóban, rosszban egymás mellett. Természetes Neked, a társadnak, a gyermekednek és a barátodnak. Ez a mennyei fényt hordozó összetartozás maga az örökkévalóság és a pillanat.