2016. november 27., vasárnap

Az élet nehézségei

A hit és az imádság stresszoldó hatása...

I. Az élet nehézségei okozta negatív lelki állapot

Fizikai és lelki értelemben felgyorsult világban élünk. A XXI. században élő ember sokat dolgozik, ellátja az otthoni és a munkahelyi feladatokat, helyt áll a családi és a társas érintkezésben, utazásai során kilométerek ezreit teheti meg. Ezek hátterében a tudomány nagyívű fejlődése áll, ugyanis ma már háztartási gépek segítik az otthoni teendők sorát és hatékony ellátását, modern közlekedési eszközökkel lecsökkent az utazásra fordított idő. Ám az ember úgymond a megspórolt időben is mindig tesz valamit: zenét hallgat, televíziót néz, a számítógépe előtt ül. Munkájában és pihenésében ingerek ezrei hatnak rá, és ezért ellentmondásos módon a szervezet sem testi, sem lelki szinten nem piheni ki magát, folyamatos feszültségben él. Mindez pedig akkor tetőződik, amikor nem egyszerűen pozitív, hanem negatív ingereket kell feldolgozni, és azokra válaszokat adni. Ilyenkor kerül az ember stressz állapotba. A testi egészségünkre is kiható negatív lelki impulzust jelent, ha hirtelen egy olyan helyzetbe kerülünk, aminek az irányítása az emberen kívül esik. Már megtörtént a rossz, például egy vihar, ami jelentős károkat okozott a házunkban, meghalt egy ember a környezetünkben vagy egy tragikus kimenetelű baleset felforgatott mindent. Hogyan dolgozható fel a trauma? Orvosi szemmel gyógyszerekkel, vagy a lelki egyensúlyt helyreállítani akaró beszélgetésekkel. Keresztyén szemmel azonban nem mondható más, mint Isten segítségével és az imádság erejével. S ez utóbbinak nemcsak hirtelen bekövetkező traumák esetében van jelentősége, hanem abban a stressz állapotban is, amiben állandóan benne él az ember. Állandó stresszállapotot jelent az, amikor próbatételekkel és nehézségekkel kell szembenézni: a szegénység leküzdése, a betegségből való meggyógyulás, egy teljesítésre váró vizsga, a valamivé létel vágya, valami új megkezdése az életben, egy közösségbe való beilleszkedés, vagy éppen a magány. Ezek a hosszantartó élethelyzetek az emberből egyaránt kiválthatnak szorongást, agressziót vagy éppen depressziót. Ilyenkor nem érzi jól magát az ember a saját bőrében, mert lelke mélyén a háborítatlan, boldog állapotba vágyik. S hányszor felfakad a szív mélyéről, hogy milyen jó lenne gondok nélkül élni! Holott ez hozzátartozik az élethez. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtatásul olvassuk el a következő anekdotát.
„Egyszer az utcán sétált John, amikor George barátját látta szembejönni. Elkámpicsorodott, szomorú arcáról lerítt, hogy nem veti szét az emberi lét csodálatos volta feletti lelkesedés.
- Hogy vagy? – tette fel gépiesen a kérdést John, ám George komolyan vette a szokványos fordulatot, és tizenöt percen át tájékoztatta barátját arról, hogy milyen rosszul érzi magát. Minél tovább beszélt, annál rosszabbul kezdett lenni a barátja is.
- Nahát, öregem, igazán sajnálom, hogy ennyire levert hangulatban látlak – mondta végül. – Hogy kerültél ilyen lelkiállapotba?
- A problémáimtól – eredt meg igazán a nyelve. – Problémák, mindig csak a problémák. Torkig vagyok a problémákkal. Ha megszabadítanál az összes problémámtól, boldog lennék.
- Nézd – válaszolt John – tegnap jártam egy helyen, ahol ezrek és ezrek tartózkodnak állandó jelleggel. Amennyire meg tudtam állapítani, egyiküknek sincs semmiféle problémája. Nincs kedves odamenni?
- Dehogynem mikor indulunk? Ez valóban nekem való hely lehet! – felelte George.
- Amennyiben ez a helyzet, úgy holnap örömmel viszlek el a woodlawni temetőbe, mivel tudtommal csak a halottaknak nincsenek problémáik.”
            Bizony van, hogy nagyon felfeledkezünk a problémákba, és nem tudunk örülni az élet ajándékának, s lekicsinyeljük a minket ért apró örömöket, nem vesszük számba a sok rossz mellett a sok jót, amiért hálásak lehetünk. Vannak, akikben a negatív érzés annyira elhatalmasodik, hogy eljutnak az öngyilkosság gondolatáig, hogy ne legyenek többé megoldatlan gondjaik Ám ezzel a legnagyobb ajándékot dobják el: az egyszeri, a megismételhetetlen és páratlan életet, s magát az élet ajándékozóját Istent. A negatív érzelmi állapot s a végletes cselekvés meghozatalának kivédésében azonban az ember segítségére van a Teremtő és Gondviselő Isten, aki a védelmezően mellettünk áll, és megmutatja az utat a stressz feloldására.
           A leghatékonyabb eszköz a boldog életért való küzdelemben az Istenben való hit, illetve az embernek az imádságban való karnyújtása az Úr felé.
              A hívő ember ugyanis tisztában van a helyzetével. Azzal, hogy ő teremtmény, és Isten a Teremtő. Ez ellen az alárendeltségi viszony ellen nem lázad, mert érti és érzi, hogy Isten minden hatalom birtokosa égen és földön, s ezt a hatalmat mindenkor az emberért használja fel, egyszerűen azért, mert szereti őt és fontos számára. A hitnek ezen a szemüvegén keresztül pedig a megoldásra váró probléma, a testet és lelki szorító próbatétel nem lesz ijesztő és rémületes. Egy képpel élve nem tűnik a gond megrendíthetetlen sziklának, hanem csak egy apró kavicsnak vagy egy kisebb kődarabnak. A keresztyén ember ugyanis érzi maga mellett Istent és az Ő szeretetét. Tudja, hogy Istenhez szólhat és Isten sem fog hallgatásba burkolózni. A mélyen hívő ember előtt lehet számtalan akadály és baj, mégis türelemmel és alázattal hordozza, mert van a szívében Isten iránti bizalom, és van imádság is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése