A
hit és az imádság stresszoldó hatása...
I. Az élet nehézségei okozta negatív lelki
állapot
Fizikai és lelki értelemben felgyorsult
világban élünk. A XXI. században élő ember sokat dolgozik, ellátja az otthoni
és a munkahelyi feladatokat, helyt áll a családi és a társas érintkezésben,
utazásai során kilométerek ezreit teheti meg. Ezek hátterében a tudomány
nagyívű fejlődése áll, ugyanis ma már háztartási gépek segítik az otthoni
teendők sorát és hatékony ellátását, modern közlekedési eszközökkel lecsökkent
az utazásra fordított idő. Ám az ember úgymond a megspórolt időben is mindig
tesz valamit: zenét hallgat, televíziót néz, a számítógépe előtt ül. Munkájában
és pihenésében ingerek ezrei hatnak rá, és ezért ellentmondásos módon a
szervezet sem testi, sem lelki szinten nem piheni ki magát, folyamatos
feszültségben él. Mindez pedig akkor tetőződik, amikor nem egyszerűen pozitív,
hanem negatív ingereket kell feldolgozni, és azokra válaszokat adni. Ilyenkor
kerül az ember stressz állapotba. A testi egészségünkre is kiható negatív lelki impulzust jelent, ha
hirtelen egy olyan helyzetbe kerülünk, aminek az irányítása az emberen kívül
esik. Már megtörtént a rossz, például egy vihar, ami jelentős károkat okozott a
házunkban, meghalt egy ember a környezetünkben vagy egy tragikus kimenetelű
baleset felforgatott mindent. Hogyan dolgozható fel a trauma? Orvosi szemmel
gyógyszerekkel, vagy a lelki egyensúlyt helyreállítani akaró beszélgetésekkel.
Keresztyén szemmel azonban nem mondható más, mint Isten segítségével és az
imádság erejével. S ez utóbbinak nemcsak hirtelen bekövetkező traumák esetében
van jelentősége, hanem abban a stressz állapotban is, amiben állandóan benne él
az ember. Állandó stresszállapotot jelent az, amikor próbatételekkel és
nehézségekkel kell szembenézni: a szegénység leküzdése, a betegségből való
meggyógyulás, egy teljesítésre váró vizsga, a valamivé létel vágya, valami új
megkezdése az életben, egy közösségbe való beilleszkedés, vagy éppen a magány.
Ezek a hosszantartó élethelyzetek az emberből egyaránt kiválthatnak szorongást,
agressziót vagy éppen depressziót. Ilyenkor nem érzi jól magát az ember a saját
bőrében, mert lelke mélyén a háborítatlan, boldog állapotba vágyik. S hányszor
felfakad a szív mélyéről, hogy milyen jó lenne gondok nélkül élni! Holott ez
hozzátartozik az élethez. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtatásul olvassuk el a
következő anekdotát.
„Egyszer az utcán sétált John, amikor George
barátját látta szembejönni. Elkámpicsorodott, szomorú arcáról lerítt, hogy nem
veti szét az emberi lét csodálatos volta feletti lelkesedés.
- Hogy vagy? – tette fel gépiesen a kérdést
John, ám George komolyan vette a szokványos fordulatot, és tizenöt percen át
tájékoztatta barátját arról, hogy milyen rosszul érzi magát. Minél tovább
beszélt, annál rosszabbul kezdett lenni a barátja is.
- Nahát, öregem, igazán sajnálom, hogy
ennyire levert hangulatban látlak – mondta végül. – Hogy kerültél ilyen
lelkiállapotba?
- A problémáimtól – eredt meg igazán a
nyelve. – Problémák, mindig csak a problémák. Torkig vagyok a problémákkal. Ha
megszabadítanál az összes problémámtól, boldog lennék.
- Nézd – válaszolt John – tegnap jártam egy
helyen, ahol ezrek és ezrek tartózkodnak állandó jelleggel. Amennyire meg
tudtam állapítani, egyiküknek sincs semmiféle problémája. Nincs kedves
odamenni?
- Dehogynem mikor indulunk? Ez valóban nekem
való hely lehet! – felelte George.
- Amennyiben ez a helyzet, úgy holnap örömmel
viszlek el a woodlawni temetőbe, mivel tudtommal csak a halottaknak nincsenek
problémáik.”
Bizony
van, hogy nagyon felfeledkezünk a problémákba, és nem tudunk örülni az élet
ajándékának, s lekicsinyeljük a minket ért apró örömöket, nem vesszük számba a
sok rossz mellett a sok jót, amiért hálásak lehetünk. Vannak, akikben a negatív
érzés annyira elhatalmasodik, hogy eljutnak az öngyilkosság gondolatáig, hogy
ne legyenek többé megoldatlan gondjaik Ám ezzel a legnagyobb ajándékot dobják el:
az egyszeri, a megismételhetetlen és páratlan életet, s magát az élet
ajándékozóját Istent. A negatív érzelmi állapot s a végletes cselekvés
meghozatalának kivédésében azonban az ember segítségére van a Teremtő és
Gondviselő Isten, aki a védelmezően mellettünk áll, és megmutatja az utat a
stressz feloldására.
A
leghatékonyabb eszköz a boldog életért való küzdelemben az Istenben való hit,
illetve az embernek az imádságban való karnyújtása az Úr felé.
A
hívő ember ugyanis tisztában van a helyzetével. Azzal, hogy ő
teremtmény, és Isten a Teremtő. Ez ellen az alárendeltségi viszony ellen nem
lázad, mert érti és érzi, hogy Isten minden hatalom birtokosa égen és földön, s
ezt a hatalmat mindenkor az emberért használja fel, egyszerűen azért, mert
szereti őt és fontos számára. A hitnek ezen a szemüvegén keresztül pedig a
megoldásra váró probléma, a testet és lelki szorító próbatétel nem lesz ijesztő
és rémületes. Egy képpel élve nem tűnik a gond megrendíthetetlen sziklának,
hanem csak egy apró kavicsnak vagy egy kisebb kődarabnak. A keresztyén ember
ugyanis érzi maga mellett Istent és az Ő szeretetét. Tudja, hogy Istenhez
szólhat és Isten sem fog hallgatásba burkolózni. A mélyen hívő ember előtt
lehet számtalan akadály és baj, mégis türelemmel és alázattal hordozza, mert
van a szívében Isten iránti bizalom, és van imádság is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése