2016. november 2., szerda

A barátomnak


A Nap nem mehet úgy le,
hogy ne mondjam el,
mennyire szeretlek.
Egy gondolat lüktet bennem:
A barát bajban ismerszik meg igazán.
Köszönöm, hogy megismerhettelek igazán.
Szavad nyugtató balzsam.
Lényed csillagszem a sötét éj kifeszített vásznán,
mi fényével a mennyei világosságból hoz egy fénycsóvát.

Átjárod szívem, melegíted lelkem,
a fagyos űr nem rémít többé.
Fényedre nézek, fényedből élek,
Léted nyugtató otthon,
ha szólsz,
hazaérek.
Nincsen titok, mi közénk állna,
segítő szeretet bontogja szárnyát,
színt, melegséget és ölelést adsz,
egyszerűen, mi magad vagy.

Jöhet vihar, orkán, áradat,
kiállunk mindent, 
hisz a testvérem vagy - 
szabad választásból,
a szív akaratából.
Ajándékra, többre, másra,
nem is vágyom.
A Teremtő Isten Benned megáldott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése