A hazug világ

Érdekes ez a cím, vagy mondjuk meghatározás, mert nem azt rejti, amire először gondolnátok. A hazug világot számomra az álarcot hordó emberek jelentik. Azokat, akik csak az éppen aktuális helyzetnek és érdeknek megfelelően beszélnek, élnek, kommunikálnak egy felsőbb és nemes eszme követése nélkül. Az éppen aktuális érdek és helyzet pedig máról holnapra megváltozik. Ami korábban az érdekemet szolgálta, ma lehet, hogy nem. És ezért sokan máról holnapra változtatnak a meggyőződésünkön, és így válnak sikeres túlélőkké. Mert a legfőbb érdeke az embernek mindig saját maga.

Ezt a törvényszerűséget jó észben tartani és megszívlelni. Mégis úgy gondolom, hogy ettől tartózkodni kell. Mert ilyenformán az ember a saját életének is csak túlélőjévé lesz, és nem a megélőjévé.

Én igyekszem megélni az életemet. Kitűzök célokat, melyek a lelkemből fakadnak, sokszor a józan racionalitás ellenére. De én ebben hiszek, hogy amit a szívemből teszek, az az igazi szolgálat. Végtelenül elszomorít, amikor azzal találkozom, hogy a pályaválasztásánál a fiatalok azt mérlegelik, hogy mivel keresnek majd több pénzt, és szívük olykor tehetségük ellenében olyan szakot választanak, amitől biztos anyagi egisztenciát remélnek. S meg van végül minden: a diploma, a tudás, a siker csak a szív lüktetése hiányzik belőle. Meg van minden, mit reméltek, de valahogy mégsincsen minden a helyén.

Számomra a sikeresség nem ezt jelenti. A siker az, ha önazonosságot találok. Ha azt végzem, amit szeretek. S ez lehet egyszeri, kétkezi munka, de lehet szellemi munka, emberekhez vagy számokhoz kötött. Igazából mindegy, a lényeg, hogy örömünket találjuk benne. Igazán nagy eredményt az ér el, aki szívvel és lélekkel dolgozik, amiben az egész személyisége, lelke benne van. Hittel, meggyőződéssel végzi a munkáját. S a hit viszi mindig előre, a vágy, a kíváncsiság, valami belső és izgalmas lüktetés.

Nem meglepő módon nekem Jézus a példaképem. Miért? Sok oka van Az egyik az, hogy Ő meggyőződésből szolgált. Ami megragadó Benne, az újra és újra az, hogy lélektől vezetve haladt előre érzékenyen és őszintén fordulva a környezetében élők felé. Nem hordott álarcot. Nem az érdeknek, hanem egyszerűen csak a szeretetnek megfelelően beszélt és cselekedett. Csak segíteni akart, és segített is, önnön racionális érdekét hátrahelyezve. Hiszen városról városra, faluról falura vándorolt, mindig máshol hajtotta álomra a fejét, emberileg nézve bizonytalan anyagi háttér nélkül. Nem mérlegelt, hogy a beteget meggyógyítsa-e, csak meggyógyította. Nem azt nézte, számára mi volna a kényelmesebb, kellemesebb. A szíve vitte előre. A szíve, a szeretete, ami a kereszthez vezetett.

Meggyőződés és őszinteség ez ragyog át Jézuson. Ám e kettőnek a fénye az egyetemes emberiségen kopik és halványul. Hiánya számomra az egyik legfájdalmasabb dolog. S nem gondolom azt, hogy ezzel a fájdalommal egyedül vagyok. Mert az álarcot hordó ember, mondhatjuk úgy is, hogy a hazug világ, a szíve mélyén az őszinteségre vágyik, és tiszteli, olykor irigyli azokat, akik a meggyőződésüktől áthatottan élnek. Mégsem merészkedik tovább, mert fél, mi lesz vele, ha a meggyőződés és az őszinteség talajára lép.

Jó visszagondolni a gyermekkorra, mikor a szív rajongással van tele, és példaképet keres és talál, akit lélekben követ. Jó visszagondolni a saját gyermekkori lángolásunkra. Mivel voltunk tele? Milyen lánggal és tűzzel? Kire néztünk fel, és miért akartunk gyermekfejjel felnőttként dolgozni – még érdekmentesen? Időzzünk gyermeki lelkesédünkben pár pillanatig még felnőtt fejjel is, majd lépjünk a jelenbe, és nézzünk a szívünkbe, hogy most mi az, ami lelkesít! És engedjünk teret neki... Mert nem él igazán az az ember, aki már nem tud a jóért lelkesedni és tenni.

Hiszek abban, hogy sohasem késő megtalálni az önazonosságot, melynek a meggyőződés és az őszinteség az alapja. Ez visz előre újra és újra, és ez az, ami igazán összeköthet minket embereket egymással és Jézussal. Végre megtalálhatnánk azt, amire a szívünk mélyén vágyunk, legyőzve a hazug világot, letéve az álarcot, őszinte arcunkat megmutatva, nem társakra, hanem barátokra találva, kikkel szívünk összeér.