Azt hiszed nem létezik?
Messzi tájakon időzik?
Tévedsz, nem lakik messzességben,
Ott él az ember bensejében.
Rejtőzködik, nem mutatja arcát,
csak az alkalmas pillanatra vár,
hogy felfedje magát,
s tombolva járja táncát.
Körbefon, mint a hínár
kísért, kecsegtetve jót kínál,
másszor gyötör, kínoz, éget,
sugallva add fel a reménységet.
Hogy ne hidd el, jó lehetsz,
tisza szívvel élhetsz,
ármányt és cselvetést erőltet,
felforgatást és rombolást hirdet.
Indulata pusztítja lelked,
De Isten helyrehozza azt Benned,
Mert Tőle van az élet lehellete,
mi téged emberré tesz.
Nem hagyja, hogy pusztuljon alkotása,
a jót a rossz leváltsa,
átölelve Lelke lelket önt beléd,
megújít erejével naponként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése