2018. január 4., csütörtök

Fordult az esztendő

Fordult az esztendő, és vele Te is. Te, aki ugyanaz vagy december 31-én és január 1-jén is. Mégis a lelkedben lévő elképzelések, gondolatok, álmok megrezdülnek a jövőbe vetett reménység pozitív előjelével. Ami eddig nem volt, meglesz. Szolgálatba állsz. Haladsz előre hittel a szívedben, lépésről lépésre.
        Természetesen csak remélni tudod, hogy amiért élsz, az nem hiábavaló, és a sötétlő árnyak között végre felragyog a Nap. Ami rajtad múlik, megteszed. De hogyan? Amikor elindulsz, cselekszel, beszélsz és tenni vágysz, olyanná leszel, mint amikor a papíron húzod a ceruzát, hogy leírj egy egyenes vonalat. Egyenes vonal. Nem mindig sikerül. Görbe lesz legtöbbször. A kezdeti lendület alábbhagy. Ami szépen és ígéretesen indult, a végére ferde lesz. Nem oda érkezik meg a ceruza, ahova eredetileg akartad. Jó lesz így is! – fakad fel belőled, hárítva a felelősséget. Hisz ember vagy, hibázhatsz. Ám ott lehet Benned a Mégis ereje, hogy újrakezd. Újra, mert a vonal igenis lehet egyenes. Húzod újra és újra a vonalat. Addig, míg egyenes nem lesz. Miközben próbálkozol, rájössz, hogy kell hozzá lendület és vasakarat. Lendület, ami nem fogy el. Vasakarat, ami nem törik meg. Ám a titka mégiscsak az, hogy miközben húzod a vonalat, a célt nézed, és nem a ceruzát. S lám sikerrel jársz.
         Egyszerű játék a papíron egyenes vonalat húzni, és a vágyott célra fókuszálni. Ám az Életedben már sokkal nehezebb, mert oly sok minden elszívja a lendületedet. A monoton egyhangúság mindennapjai, mikor úgy érzed, hogy hiába telik az idő, nem jutottál előrébb. A jövő törpévé, a jelen óriássá válik, a lendületed lassanként szertefoszlik. S belesimulsz egy olyan Életbe, ami nem Tied – miben túlcsordul a hamisság és az ártó szándék is. Vasakarat helyett a kényszerű beletörődés alkonya környékez meg, ahol csak egy szomorú rab vagy széttört álmokkal.

       Az esztendő fordult. S az óta is mindennap. Eszmélődsz, hogy minden egyes nap egy új kezdet ígéretét hozza el. A lendületed új erőt nyert. Többé már nem mállik szét, mert áthat az Égi Fény, mi szembesít azzal, hogy alkotásra, építésre születtél. Minden reggel a célod lebeg előtted, melyet nem homályosít el semmi sem. Vasakarattal folytatod az utad, mert egyenes vonalat húzva el kell érned az álmodat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése