Színpadi forgatag magával ragadó varázslat. Jó és gonosz emberek,
sorsok, küzdelmek. Ármány, cselvetés hatalommal és pénzsóvársággal fűszerezve.
Szerelem, szeretet, gyűlölet és irigység keveredik, és a történet, mi
kirajzolódik a való élet mása. Hol Égbe szálló öröm dallama énekel egyszer,
másszor a Poklot járó szenvedés kiáltása fakad fel. Miközben nézed, tudod és
érzed, hogy ez nem a regények világa. Valóság, mit Te is leírhatnál és írsz is
könnybe mártott tollal, hogy életed történetét elmeséld másoknak. Különbség csak
a szereplők személyében mutatkozik meg, de az Üzenet nem változik meg.
Az Üzenet egyszerű, és ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt. A Gonosz
felkel reggel, és azért cselekszik, hogy ne legyen többé reggel. Ne legyen
többé hajnala a reménységnek, a Jóba vetett hitnek. Az élet úgy múljon el,
mintha nem is lett volna, ne maradjon nyoma. Hogy az Ég az embertől egyre
távolabb legyen, és azt gondold Te meg Én lassanként, nincsen más csak sötét
felleg. Jobb, ha nem is nézel fel. Elég a fekete föld látványa, hisz abból Vagy.
A Lélek gazdagságát és erejét pedig tagadd meg, megüresítve a hűséget, a szeretetet és a hitet. Nem az számít, ami a szívben van, hanem amit megmarkolhatsz. És
érnek a próbák, a véget nem érő szenvedések, hogy lelkedet szakítsák darabokra,
és por legyél újra… porszem, mit kéjjel széttaposnak…
Ám mégiscsak ember Vagy, porból és az Ég Lelkéből formálva. S mikor
támad a Gonosz, a lelkedben megdobban a Lélek, és nem kopik, hanem ragyog a
Fénye. Érzed, hogy nem a Lélek, hanem a föld az idegen. Az Ég közel jön és karjaiba
emel, hűségesen ölel, táplálja a szeretet lángját és bátorsággal tölt el, hogy
higgy a Jóban rendületlen. Ha lassan érkezik is el a reggel, útját állni mégsem
lehet. A sötétség időleges. S míg tart az éjszaka, a csendre figyelsz, hogy a
Lélek a lelkedhez érjen, ha körülötted nem is láthatsz csillagsugarat, belül
a szívedben ott ragyog az Égi Jel, mely átjár és visz előre. Igenis az
számít, ami a szívben van, és nem az, amit megmarkolhatsz. A Lélek él, és hitet nem,
nem cserél…. Nem adja oda a világosságot a sötétségért, mégha szenvednie is
kell ezért. Az ember így lesz hőssé a maga regényében. Úgy, mint sokan mások előtte. Kikről színdarabok sem szólnak, de életük üzenete mégis reánk maradt, és
csillagporként hullnak az utókorra.
Felidéződik Benned ezernyi ember alakja, kikkel eddig találkoztál.
Embereké, kikkel hosszabb vagy rövidebb ideig összekapcsolódott sorsod. Kik adtak
vagy elvettek. Vannak, akiknek az emlékét is kitörölnéd, hisz kezük nyomán csak
szenvedés és gyötrelem támadt, megmutatva, hogy mire képes a Gonosz, ha teret
kap. Ám vannak, akiknek lélekérintését örökre őrzöd, mi balzsam a
sebre, erő az erőtlenségben, s csillogó mosoly a Nap fényében. Küzdeni Mégis
érdemes. Nem siratni, hanem megoldani szükséges a gondokat józan, bölcs és
nemes szívvel, bátran és a Jó iránt visszavonhatatlanul elkötelezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése