Gyertyafény

Sötét van. Egészen sötét. A szobában csak a gyertyaláng pislákol. A fény megvilágítja kislányom arcát. Tündöklik tekintete, csodálatos barna szeme, mely maga a világegyetem. Beszélgetünk. A sötétben a gyertya fénye mellett. Csend van. A testvérei már alszanak. De mi várjuk a reggelt… szüntelen… hisz a sötétség ereje oly nagy. S nekünk nincs más, csak a pislákoló gyertyafény, mely megtört szívünk reményét táplálja.

      A gyertya fénye lágy melegséget ad, simogat. Az ember talán el is felejtette már, hogy milyen a varázsa. Annyira megszoktuk a lámpát a modern világban. Pedig a gyertya az gyertya… A kislányom azon tűnődik, hogy mit akar mondani a gyertya lángja, hisz olykor megnyúlik, olykor meghajlik, olykor táncot jár, és végül megáll. Minden rezdülésében azt a benyomást kelti, mintha beszélni akarna, elmondva azt, amire a szó is kevés, mert az ember csak a szívében érzi…

       Ahogy telnek a percek, a láng egyre mélyebbről tör fel. A gyertyák, mint szoktak, csonkig égnek. De közben a kerek gyertya egész testében lámpássá változik, és még több fényt ad. Beszélgetünk. Beszélgetünk arról, hogy az élet is ilyen. Ha a sötétségben, a nehézségben, a szenvedésben világítani kell, akkor a lélek is lángolni kezd. Nem csak egy részletében, hanem teljes egészében. S mégis e lángolásból a békesség árad, és erő. Különös ez, mert a szenvedésben az ember nyugtalan, s van, hogy úgy érzi, elhagyja az erő és az erőtlenség emészti fel, hisz a sötétségben egy szál gyertya van. Vajon elég lesz az ereje? Vagy csonkig ég, mielőtt eljön a reggel?

     A gyertya, mi bevilágítja a szobát, rózsás. Testének fénye még különlegesebb. A rózsa miatt. Két vörös rózsaszál nyugszik a viasz alatt. Kettő és nem egy. Tövis nincsen rajta, csak levelek, és a szár, melyen egybefonódik a két virág. Két virág, mely egykor együtt illatozott… Most a viasz alá rejtve élnek tovább, összetartozva örökre… S noha most nincsen csodálatos illat, de gyertyaként világítanak… Mily különös út rendeltetett számukra. Ki gondolta volna, hogy a két virágból gyertya lesz, és fényükkel a sötétséget oszlatják szét?

     

Gyertyafény. Én és a Kislányom. Benyomások. Rózsa. Emberi sorsok, utak. Egybefonódnak, és erősítenek abban, ha eljön a sötétség ideje, csak Világítani lehet. Lángolni, hogy a Fény ne fogyjon el, míg eljön a reggel. Lángolni Szívből és a Lélek erejéből…