A hit és a szikla

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél 11,1) El tudom, el tudtam, el tudod mondani. És Hinni. Könnyűnek tűnik, ha minden szép, és könnyedén haladsz előre, mert csak apró kavicsokkal kell szembenézned, és álmod könnyűszerrel valósággá lesz. Hisz szikla nincsen, nincsen. Tágas Előtted a tér és szabad Vagy a cselekvésre, a Jóra.

     Ám egyszer csak mégis megérkezik a Szikla is. Kinek-kinek másképp, sohasem egyformán. Megmutatja súlyát egy vészjósló betegségben, mikor az elmúlással nézel szembe, vagy a Gonosz Áradat tűzében. S felfordul a világ körületted és Benned. Tornádó dobja a Sziklát, és az éles köveket. A sebek beborítanak. Nincsen már ép hely Rajtad. Közben feszül a lelked s minden izmod, s csak annyi időd marad, hogy a forgatagot felfogd. Kiáltanál, de nem teszed, mert leírhatatlan, kimondhatatlan a fájdalom, amit érzel… A kín átjárja minden tagod, és homályosan látod a következő napot. Ám a pusztító forgatagban, mely sebez, sebez folyamatosan, mégis csak állsz szilárdan, és lassanként Csend terem a Szívedben. Csend, hogy rendet tehess a lelkedben. A Csend ölel, és megérint a Fény úgy, ahogyan ezelőtt sohasem. Békességed van. Békességed a JóIstentől. Bár a tornádó kavarog körülötted, és Te némán szemléled, hogy mikor mit kap fel, és dobja Feléd úgy, hogy végre végzetes legyen. Mégis a Szikla alatt, és az éles kövek okozta sebek vérfolyamában a Lelked mégis élni, élni akar. Élni. Az Égi Fénnyel előre menni. Hegyeket mozdítani.

     Hegyeket mozdítani. Lehetetlen volna? A ráció már sorolná is a tehetetlenségi tényezőket, melyekkel számolni kell, és latolgatná, mekkora az esélyed a Reád nehezülő Sziklával szemben. De Te mégsem erre figyelsz, mert a Csend, ami ott van a lelkedben, összeköt az Égi Fénnyel s a sötét forgatagban is emlékeztet arra, hogy nem a Szikla a baj, hanem az, ha a Hited megfogyatkozik, és nincsen Erőd már küzdeni. Eszedbe jut, amit Jézus mondott egyszer: „Igazán mondom nektek: ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, bizony az oda is menne. Semmi sem lenne lehetetlen számotokra.” (Máté 17,20) Ha a JóIsten ereje ott van Benned, semmi, de semmi sem lehetetlen. A Jó és a Rossz harcából a Jó győztesen kerül ki. De a küzdelmet meg kell vívni…

        A hit ereje elemi erővel megdobban Benned úgy, ahogyan azelőtt sohasem. Hisz nem volt Szikla, sem tornádó, csak kavics és szélvihar, mi olykor tépázott meg.

     „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél 11,1) El tudom, el tudtam, el tudod mondani. S már teljes valómmal érezni, mit is jelent a Hit. Mert van szenvedés és fájdalom elég, Szikla és tornádó, de Csend is kísér és az Égi Fény. Hegyeket mozdítani nem lehetetlenség…