Látogatás

Az ünnep együttlét. Látogatás látogatást ér. Te mész, vagy Hozzád jönnek Barátok, Rokonok. A Szeretet a közös nevező. Miközben írok, a négyéves kislányom az ölembe bújik, s együtt írunk. Ő meg én. Hol is tartottam? Keresem a szavakat és a betűket, kivédve a kislányom apró kezeit, aki ide-oda nyomkodja a billentyűzetet. Mert Ő is írni akar, mint Anya. Nevetünk. Egy kis szünet után ismét írok, most már háborítatlanul, érezve különösen is a Szeretetet kislányom önfeledt bohóckodása és a látogatások után, melyben részünk volt és van.

Látogatás. Varázsa van. Mert egymásra figyeltek. Arra, ami a Szívben van. A hang és a szó egymáshoz ér. Nincsen kényszer, hogy azért látogatod meg a másikat, mert ez a hagyomány, ez a szokás. Nem, itt a Szív diktál. Oda mész, ahova a Szíved húz, vonz. S mikor megérkezel, nincsen álarc sem, és semmilyen feszélyezettség. Nincsen az az érzés, hogy azt mondd, amit a Másik hallani akar. Csak egyszerűen és őszintén beszélsz, játszol, hegedülsz, zongorázol úgy, ahogyan a Lélek adja, hogy szólj. Ennél nincsen csodálatosabb. Ez az igazi élmény.

Látogatás. Ízlelgetem ezt a szót. S eszembe jut, hogy Jézust is meglátogatták a pásztorok, a bölcsek és együtt örültek. Az Égből való Szeretethez látogatás társul. Hol a Szeretet megtestesül, ott a láb elindul, a kéz simogat, az arcon mosoly fakad, csillog az ének, és a bátorítás hangja szól. Karácsony után látogatások közben, áthat az öröm és a szeretet. Holott az Élet nem változott meg, de a Szeretet más színben láttat mindent. Jóérzés. Mennyei. A JóIstentől való.

Tudod, hogy Van, Akire számíthatsz, legyen bár áthatolhatatlannak látszó sötét felleg, vagy éppen sűrű köd körülötted. Legyen dermesztő hideg csontig hatoló északi széllel, mégis melegít a Szeretet, és a Fény sugárzik. Felnyílik három szelence is, miként Betlehemben is… A Nap fényének aranyát találod az egyikben, mely oszlatja a csontot porlasztó bút, s felvértez a gyermeki reménység egyszerűségével, mely rendületlenül hisz, remél és bízik. A másikban tömjén illatozik. A Lelked a JóIstenével találkozik. Érzed, tudod, az imádság szavai nem oszlanak szerte az alacsony föld felett, hanem eljutnak az Égbe, hol hall a Szív és a Lélek. Végül a harmadik szelencében mirhát találsz, mi gyógyítja sebeidet, segít elhordozni azt, ami a külső szemlélőnek elviselhetetlen. Tisztul a Szíved, tisztul a Lelked. Érzed, hogy a JóIsten melletted van, és Védelmez.

Látogatás. Oly természetes és megszokott. Barát megy a baráthoz. Rokon a rokonhoz. Mégis természetfeletti erővel bír, és elhozza Neked és Nekem az Ünnep igazi lényegét. Mert a látogatásban szeretet van. S ahol szeretet van, ott a JóIsten látogat.