Mi az, ami számít?

Mi az, ami számít? Egy puszi és egy ölelés – mi oly fontos a lányaimnak, ha reggel jön vagy ha beköszönt az éjszaka, ha itt a találkozás vagy az elválás ideje. A puszi és az ölelés a legjobb útravaló, minek nyoma marad nemcsak az arcon, hanem a lelken is, mert érzi az ember, hogy szeretik. A szeretetre van a legnagyobb szükség, mert minden nap rejt vihart. Van viszontság, bántás, összeütközés, testi gyengeség, betegség. Ezeket ki kell bírni, túl kell élni és megmaradni. A megmaradáshoz pedig erő kell, hogy erős maradj, megingathatatlan, hogy ne törj össze és ne változz meg, maradj olyannak, milyennek Isten teremtett. Isten képmása vagy: jóságot, szeretetet és hűséget hordozol. Ez mind ott van benned, és sugárzik is belőled, ha érzed, hogy szeretnek és te magad is képes vagy az igazi szeretetre.

Mi az, ami számít? A szeretet. Az, hogy legyen melletted valaki, aki megfogja a kezed, aki egyszerűen, tisztán szeret és a kincsének nevez. Ettől vagy gazdag.

            Olyan egyszerű és egyértelmű mindez. Ám a felnőtt élet mégis elfeledteti veled, mert annyi a feladat, a kihívás, a munka, miért tenni vágysz, és odaáldozod magad egészen. A munka szinte éget. Építeni és épülni vágysz, az alkotás izzása a tied. Ez csodálatos, már-már földöntúli öröm! Alkotni, életre hívni valamit, ami eddig nem volt, ami a tied. Olyat, mi egyszer majd a múlt lenyomata lesz a jövendőnek. S hírül adja, hogy éltél, tettél, alkottál, és valamit hátrahagytál.

            A hivatás áldás, de a család a közössége is az, ahova őrállóvá rendelt az Istent, és reád bíz gyermeket, hitvest, férjet, kiknek azt adhatod, ami a legfontosabb: a szeretet. A kettőt mindig együtt lásd, és ne hagyd elveszni egyiket sem.

            Mi az, ami a számít? A szeretet. Az, amit szeretettel teszel. Önmagad csak így találod meg, és másikat is csak is fogadhatod el. Ha ez sikerül, lesz mindig jövőképed, terved, célod, minek nekifeszülhetsz. Az újév kezdetén az egyik legfontosabb célokat kitűzni, amiért élhetsz, dolgozhatsz. Cél nélkül az emberi élet mit sem ér, csak létezik, tengődik, és a múló idő ellenséggé válik.

            A legszebb cél a szeretetben növekedni, és adni, adni, adni. Növekednél és adnál is, van elképzelés, terv és hiszed, hogy lesz megvalósítás is. A hogyant az események és a bölcsességed alakítják. De van egy régi kínai mondás, mit jót megszívlelni, mikor tenni vágysz. „Ha egy évre tervezel, magot vess. Ha tíz évre tervezel, fát ültess. Ha száz évre tervezel, akkor tanítsál. Ha magot vetettél, egy évig aratsz. Ha fát ültettél, tíz évig aratsz. Ha tanítottál, száz évig aratsz.”

            A tanítás a legfontosabb, mi a szív és az értelem gyarapodásának a forrása. Mi nem csak egy napra, hanem örök időkre szól, hisz szavad, tetted lenyomatát adod át igazán. S ezeket őrzi meg rólad az emlékezet, és ezekkel formálod azokat, kik téged körülvesznek.

            Minden nap tanítasz, mikor a gyermekeddel beszélsz, játszol, mikor a munkahelyeden a munkatársaiddal találkozol. Minden nap tanítasz, mikor megszólalsz és elhallgat a szó, mikor csak jársz-kelsz, mikor csak tekintededdel üzensz. Legyen ez figyelmeztetéssé, hogy jól használd ki az időt, mit ajándékba kapsz, és azt add át csak, ami a legfontosabb!

         Mi az, ami számít? Az életfolytatás tanítása, mi akkor igazi, ha van benne puszi és ölelés, ha a szeretet lelke lángol.