Mi az, ami megvéd?

Mi az, ami megvéd? – kérdezed sokszor, keresed a választ, amikor az élet hullámai magasabbra tőrnek, mint korábban hitted. Kapaszkodnál valamibe, ami megtart. Ilyenkor derül ki, hogy van-e hited, és ha van miben. Az ember legtöbbször azért esik el, mert belül üres a szíve. Nincsen maradandó valósága, magára mutat csupán vagy a másikra.

Korunkban leértékelődött a lélek és a hit. Mintha csak élőlények lennénk lélek nélkül, kiknek az a szerepe, hogy éljen, dolgozzon és haladjon előre. Mintha valóban csak azok lennénk, amit megeszünk, megiszunk és a két kezünkkel teszünk.

Belül mégis lüktet valami. A szívünk minden egyes dobbanása izgatott nyugtalanságban a lelkünkhöz vezet, emlékeztetve, hogy keresd azt, ami emberré tesz! Emberré, kiknek van vágya, terve, elképzelése. Emberek, kikben magasra száll, olykor meg mélybe jut a lélek. Emberek, kik az öröm mellett tipródnak is, és keresik azt a valamit, ami megtart, ha megindul a föld az ember lába alatt. Felfakad a kérdés a szíved mélyéről nem egyszer: Mi az, ami megvéd? Mit tehet erőssé? Mi lehet oltalommá, ha jön a földcsuszamlás? A válasz sem késik. A válasz, ami így hangzik „én magam”.  Elég volna? Elég – mondják sokan, önmagukat erősnek és megingathatatlannak tartva. Ám elkövetik a legnagyobb hibát csak önhittségükben bíznak. Mi oly kevés, és valójában semmi sem. Olyan, mint a levegőben szálló porszem – mit felkap a szél, és magasra emel, de utána nem marad más csak az eső áztatta sár. A porszem a földhöz tapad. Oda jut vissza, ahol megkezdte útját. Mert a megmaradáshoz tartalom kell. Tartalom, amiben van norma, mérték. Miben Isten látszik, és nem az emberi érzés. Ahhoz, hogy lélekben magasba szállj, szárnyra van szükséged, és engedned kell, hogy Isten a porból emberré formáljon. Emberré, miben angyali a lélek. A szárny, mi magasba repít, csak így lehet a tied.

Ez nem más, mint maga a hit. Hit abban, amit a Biblia ír. Az a Szó, az az Ige, amit Isten ad neked, felfedve az élet igazi titkát, amiben erő van, és ami erőssé tesz.

Mi az, ami megvéd? A hit, ami Istentől van. Ez kijelöli utad, és biztonságot ad. Jöhet bármi veszély, csak Őreá kell nézned és hallanod szavát, és nem kérded többé, hogy mi véd meg. Mert Istent tudod magad mellett. Nem vagy védtelen és kiszolgáltatott, még akkor sem, ha annak látszol. Van hited, és ez mindenre elég. Elég, ha jön a betegség, a bántás, a fájdalom.  Elég, ha az elmúlás erőit érzed, és a halál rémít, de nem rettensz meg. Hisz tudod, miben hiszel. Ez ad tartalmat és súlyt neked, és szárny repít ott, hol mást csak a szél sodor.