A kincs

Minden ember keresi a kincset, amíg a Földön él. Te is és én is. A kincskeresésben egyformák vagyunk. Abban azonban meglehetősen különbözünk, hogy mit tekintünk kincsnek. Sokan megelégednének a csillogó arany kincsével, mert azt hiszik, hogy a káprázat és a gazdagság elég örömet ad: kényelmes, gondtalan és felhőtlen életet. A csillogó arany a bármit megtehetek érzést is sugallja. A vágy ezért egyre nagyobb. Egy idő után már nem is a csillogó arany számít, hanem az, amit az ember megszerezhet vele. Ez pedig a hatalom az emberek felett. Kitágul a tér: bármit megtehetek bárkivel. Lehetetlenségnek tűnik ez a magaslat? Csóválnád a fejed? Ugyan már, ez nem lehet! De igen!

            Eszembe jut, amit Abraham Lincoln mondott: „Majdnem minden ember kiállja a csapásokat, de ha próbára akarod tenni valaki jellemét, adj neki hatalmat.” A hatalom ajándék, de egyszersmind próba is. Lehetőség az igazi szolgálatra, többre hivatásra, ami még inkább azzal szembesít, hogy felelősek vagyunk egymásért. S mit látunk? Sokszor azt, hogy félvállról veszik ezt. Szétesett családokkal, boldogtalan emberekkel találkozunk, mert az ember nem érzi a súlyát annak, hogy szülő, társ, barát, munkatárs, felettes, hogy EMBER, szívvel és lélekkel, hol irgalomnak, szeretetnek és együttérzésnek kell lennie. Együttérzésnek, mikor a másik fülével hallok, mikor a másik szemével látok, mikor a másik szívével érzek. De ehelyett csak saját hiú szeme, megkövéredett füle és homályos szíve áll rendelkezésre. Bántás, elidegenedés és közöny, mi kibomlik. Olykor pedig az emberi nagyság tört fénye omlik. Mert van, aki úgy megrészegül a hatalomtól, hogy már mindenhatóként tekint magára. És nem gyógyít, hanem bánt. Nem épít, csak pusztít. Nem szeret, csak gyűlöl. Nem békességet teremt, hanem viszályt szít. Miért? Nincsen rá ésszerű magyarázat. Csak annyi, hogy megteheti. Az ember visszaél azzal, amit kapott. Visszaél a legdrágább kinccsel. S a legdrágább kincs nem a hatalom, hanem az emberi élet. Az Enyém, a Tiéd, a Másiké.

            Keressük a kincset, amíg élünk. Pedig a kincs ott van bennünk. A kincs az életünk. S nem keresni kellene, hanem megbecsülni azt. Szeretni a másikat, míg van időnk, míg az élet erre lehetőséget ad.

           Értékes pillanat minden lélegzetvétel. Értékes pillanat, hogy a másik szemébe nézhetek és megérinthetem. Értékes pillanat, hogy szavakkal vagy csak a tekintetemmel üzenhetem, hogy kincs számomra az életed. S míg egymás életének részesei vagyunk mosolyt, fényt és örömet hozhatunk.

            Ha az életre gondolok, az enyémre, a tiedre, mégsem a kincs jut eszembe. Mert a kinccsel, mi bennünk van, visszaélnek. Elárulják érzéseidet, kiforgatják szavaidat, lefokoznak és értéktelennek mondanak. Mert vannak emberek, akiknek nem nyílt ki még a szívük és a szemük. Kincsük nem több, csak a csillogó arany és a hatalom maga. Nem tudják, nem értik, hogy az igazi kincs az élet, mit kaptunk és egyszer vissza kell adnunk. Bármi történjék is Veled, soha ne feledd, hogy az igazi kincs az életed!

            Szemlélem az életet. Az életet magát. Belátom, hogy másokat megváltoztatni nem tudok. Az ébredés, a belátás az emberé, miként a szíve is, mi forrása lehet az igazi és tündöklő életnek! Mit tehetek mégis? Azt, hogy úgy élek, hogy az életet kincsnek tekintem. Megmutatom, hogy megbecsülöm ezt az ajándékot a MÁSIK emberben is. Akkor is, ha az elutasítás és az ütés kemény falával találkozom. Mégis megbecsülöm, és képes vagyok a szeretetre, hisz ettől vagyok ember, ettől vagyok Isten teremtménye. Mikor így cselekszem, Istenhez jutok közelebb, és Jézus is mosolyog rám, hisz ő is csak így élt, és az élet drága kincsének megbecsülését adta tovább.

             A legértékesebb kincsünk az élet, amit testünk törékeny cserépedényében kaptunk. Ez figyelmeztetés is arra, hogy az élet rövid és tünékeny, nem tudjuk miért, hogyan, mikor kezdődik el és miért, hogyan és mikor ér majd véget. Ha nem is hisszük el, de mégis az a valóság, hogy elég egy tragédiát rejtő pillanat és eljön a halál. S a legdrágább kincs lesz hirtelen oda. Éppen ezért értékeljük a pillanatot, míg az élet a kincsünk lehet és az Istentől való meleg szeretetet mutathatjuk meg benne!