Ami elmúlt...

Ami elmúlt, az válik fontossá. Miért? Mert nem a tied. A legfontosabb mire az óév végén rádöbbenek, múlik az idő, a legértékesebb kincs. Az idő múlik, de értéke megmarad, ha nem elszáll feletted, hanem tanít és formál, kinyitja a szemed és lélekben növekedsz.

Ami elmúlt, az az idő, de nyoma itt van örökre.

Az idő múlik, de formál téged. Sokszor úgy, ahogyan nem akarod. Mégis elfogadod a jó mellett a rosszat is, az öröm mellett a fájdalmat is. A kegyetlenség nem váltja le az isteni irgalomba vetett hitedet, mert nem emberekre nézel, hanem Istenre, aki a próbákon át is szeret és felemel.

Az idő múlik, és az elmúlásban eszedbe jut a fájdalom. A fájdalom, miről azt mondod, ha kívülről nézed, hogy te azt el nem viselheted. Betekintesz mások keresztjébe, és azt gondolod, annak hordozása nem menne. Sajnálat, együttérzés, és hitetlenkedés, hogy ilyen fájdalommal együtt élni te nem bírsz.

            Azután csönd terem a szívedben, magadba nézel, és rájössz mennyi fájdalmat, sebet hordozol. A kereszt mázsás súlya téged is letipor. 

            Megdöbbensz újra, mert meglátod, felnőttél a feladathoz. Hordozod azt, ami neked adatott. Csöndben és némán, hisz tudod ezen nem könnyíthet senki, neked kell elbírni a keresztedet és vinni úgy, ahogyan előtted Krisztus tette.

            Hosszú az út, ami rád vár. Könny, tövis és éles kard szegélyezi. Kibírhatod a próbát. Rajtad áll. Mert a fájdalomhoz van erő, és erőssé lehetsz, rendíthetetlen. Rajtad áll, hogyan viszed a kereszted!

Az idő múlik, és az irgalmatlanság prése már-már összenyom. Nem is oly régen azt tételezted fel, hogy a kegyetlenség csak az emberi fantázia része. Vagy ha létezett is, csak történelem része már és megáll a regények szabta világnál, mert a szeretet erősebb a bántásnál. Ember embernek barátja, jótevője, ki úgy cselekszik a másikkal, mint tenné saját magával. Ám az emberség illúziója köddé vált, és rájössz, a világ szabta szép és szent álarc mögött milyen kíméletlen és sötét lélek lapul. Megdöbbensz, mert eddig azt hitted, hogy a samaritánus irgalma a szív valósága. Az ember alapvetően jó. De nem, mert megtörténik, hogy a földön fekvő sebesültet nem szamárhátra veszik, hanem ott hagyják és addig ütik, míg az utolsó lehelet el nem hagyja az ajkát. Ez a valóság. Akkor is, ha nem hiszed. Elég, ha kinyitod a szemed.

Az idő múlik, és a szeretet érkezik, mi újraéleszt és az élet élni kezd benned. Nem a sötétség mocsarában fekszel, egyszerűn csak a Fénybe nézel, mi emberek szemén érkezik hozzád az Isten szeretetét sugározva rád. A szeretet egy biztonságos alapot ad, mi jóságból, hűségből és bizalomból épül. Erő járja át a tested, és a remény újraéled, mi nem feledteti a tapasztalást, de Istenen csüng a lelked és Rá nézve tekintesz előre, más emberként, mint aki eddig voltál.

Az idő nyomai kitörölhetetlenek, hordozod őket, míg lélegzel. Mégis minden rossz dacára a szeretetet vesz a szárnyára és visz-visz előre. Repít és Istenhez emel, és te nem tudsz mást tenni, csak szeretni. Szeretni Istent és az embert, a fájdalom és a kegyetlenség ellenére. Mert e kettő nem ront meg, csak emberré formál, hogy ismerd a világot, a gonosz rejtekét és ne gondold azt, hogy az ármány nem létezik. A gonosz, oly valóságos, mint te magad. De felveheted vele a küzdelmet. Mi legyen a jelszavad, mikor harcolni akarsz? Egy régi mondat, mi nem évült el. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12,21)

Csak így lehet, mégha sokan másképp gondolják is. A rosszat a rossz nem oltja ki, csak tovább növeli. Isten a nagyobb összefüggések ismerője, és nem árt Reá hallgatni, és megszívlelni a tanácsot: csak a jó győzi le a gonoszságot. S nem kell hozzá körmönfont terv, miként és hogyan lehetséges ez. Csak a lélek tisztasága és őszintesége. Mert a tartalom számít, amit a szívedben hordozol, mit Isten neked adott.  

A jót a Földön el lehet tiporni, lehet a gonosznak fényes győzelmet aratni. Fénye vörös, emberi vértől és fájdalomtól izzik. Bizarr dolog ennek örülni, mégis megtörténik.

Te mégis lehetsz más. Fehér fénytől sugárzó győzelemre várva, győzelmet vívva mehetsz előre, mi éltet téged és a körülötted élőket.

Ezt tanítja az ó, erre hív az új. Az idő múlik, nem állíthatod meg, de értéke megmarad, ha nyílik a szemed és lélekben növekedsz.