Sorsfordító idők

A sorsfordítő idők minősített pillanatok. Az élet kilép a megszokott medréből, a napok mássá válnak: új színt, új tartalmat nyernek.

Sorsfordító idő az, amikor Isten létére ráeszmélünk, és már csak a Vele való közösségben tudjuk értelmezni a saját létezésünket. Sorsfordító idő, amikor megértjük az élet tanítását, és nemcsak megéljük a perceket, hanem felfogjuk üzenetét. Ilyenkor érezzük meg, hogy lélekben többek lettünk, de mégis nagyon kevesek vagyunk, és még tanulnunk kell, ahol nyitott szívre és nyitott szemre van szükségünk, hogy lássunk is, és ne csak nézzünk.

E mostani advent idején Mária alakja érintett meg újra, aki sorsfordító idő részese volt, amikor megjelent neki Gábriel angyal. Élete egy pillanat alatt felfordult. Döbbenetes mondatokat hallott: „Üdvözlégy kegyelembe fogadott, az Úr veled van.” (Lukács 1,28) „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács 1,31) „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lukács 1,35)

Valószínűleg alig tudott az ámulattól szóhoz jutni. Az isteni üzenet címzettje ugyanis egy nő és nem egy férfi, ami a kor viszonyait nézve lehetetlenség. Lehetetlenség az is, hogy ő lesz az édesanyja a megígért Messiásnak. Lehetetlenségnek tűnik, pedig ő is tudott a messiási ígéretről, Isten kegyelméről, ami maga a jószándék, a jóakarat. Tudott róla, de most magán érezte, egy csodálatos küldetés súlya alatt. A Messiás édesanyja lesz. Többé már nem szó és betű az isteni ige, hanem hús-vér valóság. Az isteni jószándék megnyilatkozásának ő is része és részese.

Advent idején jó, ha mi is ráeszmélünk erre. Az isteni jószándék megnyilatkozásának a részei és részesei lehetünk. De mint Mária esetében, úgy a mi esetünkben is van egy feltétele ennek: el kell fogadni a lehetőséget. Mária azt mondta: „Íme az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint.” (Lukács 1,38)

Első felindulásunkban mindezt látva, azt mondhatjuk, könnyű dolog. Ki ne fogadná el a jót? Sőt, az ember mindig alapvetően jót akar és jóra törekszik! Valóban igaz ez? Mert, ha igaz, akkor nincs is rossz a világban, mindenki egy angyal...  A valóság azonban nem ezt mutatja. Ezért fontos megvizsgálni, hogy mi is az a bizonyos jó, a bizonyos jószándék? A jó az, amiben szeretet van. A szeretet adja meg a pozitív előjelet a bennünk lévő szándékhoz, amiben a másik ember ugyanolyan fontos, mint mi magunk. Az még nem jószándék, amikor csak saját magamnak akarok jót, csak saját magamat szeretem, és a másik nem számít – s lehetőség szerint csak eszköz vagy áldozat a saját céljaim elérésében.

Aki már édesanyává lett, az tudja, hogy mit jelent a szeretet – tapasztalatból. Mikor egy kicsi szív megdobban az édesanya szíve alatt, és telik a 9 hónap, a formálódó élet mindennél fontosabbá válik. Egy szívből jövő és természetes hátrahelyeződése ez egy édesanyának. Amire nincsen ésszerű magyarázat. Mert ki szeret pocakosan, dagadó lábbakkal élni, nehezen mozogni? Ki az, aki vágyik a szülés fájdalmára és azzal járó nehézségekre? Talán senki. De az áldott állapot mégis maga a csoda: ketten vagyunk, valaki hamarosan megérkezik hozzám, aki egy rész belőlem, aki örökre az életem része marad, akit jobban szeretek, mint magamat.

Ha jobban szeretem a gyermekemet, mint magamat, ő válik a legfontosabbá. Ez érződik ki Mária válaszában is, mert elfogadja az áldott állapotát, ami emberi értelmet felülhaladó módon következik be. És elfogadja, hogy a gyermeke maga a Messiás. Ez sem kicsiny dolog, mert Jézusnak a gyermekeként való megszületése túl van az emberi erők határán. Jézust Isten Fiának mondja a Biblia. Az Isten pedig egyszerre közeli és távoli, egyszerre ismerős és ismeretlen, de minden tekintetben nagyobb és hatalmasabb, mint az ember. Akiről a legfontosabb információ mégiscsak az, hogy szeretet, megbocsátás és hűség van Benne, Aki úgy követ bennünket, mint az árnyék, védelmezően, felüdítően és erőtadóan. Ha így tekintünk Istenre, akkor korántsem félelmetes a Hozzá való tartozásunk. Egyszerűen örömet jelent, igazi boldogságot. Mária alakjából is az öröm sugárzik, és nem a félelem. Olvassuk el a hálaénekét, amit Erzsébetnek mond, és megérezzük a boldogságát. „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára, és íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.” (Lukács 1,46-50)

Mária élete új színt kap. A vallásos tanítás lüktető valósággá válik, miközben a kisbaba szíve a szíve alatt dobban. Sorsfordító idő ez: örömmel és reménnyel.

Sorsfordítő időkben nekünk is részünk van. S legyen az bármilyen tartalmú és irányú, igyekezzünk mindig Isten felől értelmezni, Hozzá kapcsolódva megélni és végigvinni a nehéz pillanatokat úgy, hogy mi magunk Isten jószándékának a kibontakoztatóivá váljunk. Isten ott volt Mária mellett oltalmazóan, erőt adóan és életet teremtően. Velünk sincsen másként. Isten velünk van, követ minket és a nehéz körülmények között is oltalmaz bennünket. Vegyük ezt komolyan, amikor az életünk kilép az addig megszokott medréből, napjaink új színt és új tartalmat nyernek!