Eltűnt Jézus!

Életemben most nyílt először alkalmam arra, hogy a Kossuth téren ragyogó fenyőfát személyesen is megcsodáljam. A kislányommal körbejártuk, elakadt a lélegzetünk is. Pár lépéssel a karácsonyfától a bethelemi jászol áll. Sokféle „Betlehemet” láttam már. Olyat is, melyben élő állatok voltak. Egy szónak is száz a vége, nagyon kíváncsi voltam.

            A lélegzetem elakadt megint. Meghökkentem, és egy kicsit vagy nagyon, meg is zavarodtam pár pillanatra. Mert ott volt a helyén mindenki: a három bölcs, Mária, József, egy angyal, egy pásztor és a nélkülözhetetlen állatok. A szamár – ami a három és fél éves kislányomnak nagyon tetszett. S ha nincsen ott a védőlánc, akkor meg is simogatja első felindulásában. De... Jézust nem találtuk sehol.

            A míves szobrok szemetgyönyörködtetőek, helyén van minden részlet, a biblai alakok tekintetének fókusza is. Mindannyian a megszületett Jézust nézik. Jézust, aki nincsen sehol.

            Először arra gondoltam, hogy ellopták. Azután eszméltem. Ugyan már ilyen katonai őrizet mellett a Parlament elől? Lehetetlen. Lehetetlen is. Nem ez történt. Utánakérdeztem. Egyszerűen csak hiányzik. Jézus szenteste „születik meg” a kossuth téri jászolba is. Értem a logikát. Advent van, Jézus eljövetelét várjuk karácsonyig. Jézus hiánya tehát egy komoly teológiai mondanivalót közöl. Valóban, miért lenne ott, amikor még nem született meg?

Nekem mégis hiányzik. Mert várni könnyebb, ha lát

juk. Mert ez a várás ma már felkészülés Jézus születésének ünnepére. Arra a születésre, mely történetileg már több, mint kétezer éve megtörtént. Mert a kossuth téri betlehemi jászol a születési történet kiábrázolása, ahol most mindenki a helyén van, csak Jézus nem. A három bölcs, a pásztorok, az angyalok mind karácsonykor érkeztek meg, ahogyan Mária és József is csak szenteste volt így együtt velük. Viszont, ha a logikát jól követem, akkor a jászolban advent idején, a feszült várakozásban csak az állatoknak lenne csak helyük. A bölcsek Jézus születése előtt még úton sincsenek, csak a betlehemi csillag feltűnése után indulnak el. Az angyalok is csak akkor mondják a pásztoroknak, hogy „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában”, amikor már a kisded ott fekszik bepólyálva a jászolban.

            A kossuth téri betlehemi jászol meghökkentett. Elgondolkodtam. Ha én kapom feladatul, hogy valami meghökkentőt tegyek és Jézus eljövetelének várására tegyem a hangsúlyt, akkor konzervatív módon a várandós Mária és József Betlehembe vezető útját jelenítettem volna meg, vagy a tudós bölcsek előtti betlehemi csillag feltűnését, nem a karácsonyi történetet Jézus nélkül. Ez egyéni vélemény, mely egy gyötrő hiányérzetből született. Született akkor, amikor a három és fél éves kislányomnak mesélni szerettem volna a régi-új, szép és szívet melengető karácsonyi történetet, de nem tudtam. Mert eltűnt Jézus. Jézus, aki kétségkívül a legfontosabb szereplője a bethelemi jászolnak.

            Ez a hiányos betlehemi jászol éppen olyan, mint az ünnepet váró átlag élet. Meg van minden. A külső díszlet, a kifogástalan megjelenés, a csillogó felszín, a ragyogó öröm, az ajándékozás, csak Jézus nincsen sehol, aki mindannyiunkat megajándékozott érkezésével. Mert a karácsony Jézus miatt karácsony – akiben a Teremtő Isten szeretete öltött testet. Személyében pedig olyan VALAKIT adott, aki széles e világon egyedül érdemes arra, hogy tekintetünk fókuszába helyezzük. Mert Jézus olyan VALAKI, aki annyira MÁS. Emberi értelmet felülhaladó szeretet, együtérzés, jóság és irgalom van Benne. S aki Őrá néz, mássá lehet, Hozzá hasonlóvá. Jézus csodálatos erejénél fogva felemel, és mássá tesz. Mássá: megtölti a szívünket szeretettel, jósággal és irgalommal. Mindazzal, ami Ő maga.

            Fájdalom, hogy Jézus a betlehemi jászolban nincsen sehol. Jézus eltűnt. Csak a gyötrő hiányérzés van, kire néznek a bölcsek, kiről énekelnek az angyalok, kihez jönnek a pásztorok? Kire nézünk? Kiről énekelünk? Kihez érkezünk, ha eltűnt, ha nincsen a helyén Jézus?