Napsugár

Napsugár a földön minden gyermek,

Pajkos, vidám, eleven,

ki egyet lép, majd tovaszökken,

Szalad és elnyugszik csendesen,

De felkel újra minden nappal,

Hogy ragyogását elhozza,

Bearanyozva az életed,

Tanítva arra, a legfontosabb a Szeretet.

Szeretetből kapsz a legtöbbet,

Nem számít a sötét felhő,

A köd, az eső, 

Sem a szélvihar vagy az orkán,

Gyermeked tiszta tekintetéből 

a Szeretet ragyog rád,

Mely szétoszlatja azt,

Ami bús, értéktelen és haszontalan.

Odakint havazhat is,

Fagyos lehet a lélek és a szív,

De Napsugár gyermeked

Felolvasztja a hideget,

Melegséget és fényt hoz,

Mert ez a lényege.

S lassan megérted,

Miért drága kincsed ő neked.

Napsugár a földön minden gyermek,

Isten ajándéka neked,

Hogy ne feledd,

A világosság győz a sötétség felett,

Nincsen olyan ború és homály,

Mit a fény ne törne át,

S ne hozná el az élet diadalát.