A lélek hangja

A legigazabb beszéd, amikor a lélek szólal meg, és a szív beszél. Ilyet ritkán lehet hallani. Mert általában fecseg a felszín, és hallgat a mély. Te is beleesel ebbe a hibába, mert megtanultad uralni a lelked. Nem akartad. Így alakult. Vannak ugyanis süket fülek, kik úgysem értenék, mit mond a szíved. Nem vagytok egy frekvencián. Más a tartalma a szónak és a gondolatnak, még ha ugyanazokat a fogalmakat használjátok is. Ha süket fülek előtt beszélsz, szomorúan jön az összegzés, kár volt beszélni, csak az idődet tékozoltad el. Vannak gonosz fülek is, kik hamisan éneklik tovább lelked dallamát. Semmi sincsen a helyén abból, amit mondtál. Kifacsart, kifordított szavaid élnek tovább a másik ajkán. Ha rólad beszélnek is, az nem te vagy, mert a te lelked egészen más, mint ahogy bemutatják. Ez olykor fájdalmat és gyötrelmet szül, olykor haragot vált ki, de mindenképp elhozza a bölcs megfontolást, hogy a legjobb a gonosz fülek előtt csöndben, teljesen csöndben maradni. Vannak éhes fülek is, akik csak tudni akarnak, gyűjteni minél több fontosnak tartott információt, mert ugye a tudás hatalom. Hatalom a másik ember felett. Tudni akarnak minél többet, de nem megérteni téged. Nem akarják felfogni világod, érzésed, gondolatod. Mintha csak gép lenne az ember, számító gép, hol csak az érdek a fontos. A gép-ember hallani és ismerni tud csak, de nem megismerni és együtt érezni veled, a lelkesedésre és a veled való sírásra is képtelen. Nincsen közös ritmus, mi dallammá alakíthatná szavad. Lelked, szíved ezért csöndben marad, és fecseg a felszín, hallgat a mély.

Milyen sokszor jön az el, hogy a léleknek hallgatnia kell! Pedig szeretnél szólni, lelked, szíved egészen kitárni, hogy belső világod szerint ismerjenek meg, láthatóvá válj egészen. Mert nem a külső számít, nem a fecsegés, hanem az, amikor a lélek beszél. Amikor súlya és tartalma van annak, amit kimondasz. Amikor őszintén, tettetés nélkül vállalhatod magad. Amikor nem azt mondod, ami illik és szükséges, hanem ami igaz és hiteles. Azt, ami a valód. És neked mégis hordani kell egy álarcot, mit a zord világ reád erőltet. A süket, a gonosz és számító fülek erre kényszerítenek.

Milyen ritka, amikor a lelked beszélhet! Ritka, de eljöhet és el is jön a pillanat. A pillanat akkor, amikor igaz füllel találkozol, ki nem csak hallani, érteni akar téged, hanem megismerni, veled együtt érezni, gondolkodni és szeretni. Ki lelkesen kutatja az élet titkait, kit az foglalkoztat, hogy micsoda is az ember, mily csodálatos és nagyszerű teremtmény. Az ember, aki azzal a küldetéssel születik, hogy jó legyen és lelkének hangja Isten hangja legyen a földön, mely alkot, épít, szeret, harmóniát és békességet teremt. Mily csodálatos, amikor a lelked Isten Lelkéhez jut, és felfakad belőle a legszebb és legigazabb dallam, és ezzel érinti meg a másikat. A másikat, kinek igaz füle, igaz szíve van. A lélek hangjai ekkor érnek egymáshoz egészen közel. Nyílik a virág, lombot hoz a fa neked, és benned is tavasz lesz, nem csak körülötted.

Engedd magadhoz Isten Lelkét, hogy halld te magad is a lelked hangját! S ne félj, lesz utadban olyan ember is, kinek a lelked dalolhatja dallamát! A reményt ne add fel, és a hitedet sem! A világban mindig volt és lesz süket, gonosz és számító ember, de igaz szív is, még ha ritka is. Keresd és kutasd fel őt, őket, hogy lelketek dallama összeérjen, és eljöjjön a földön az Éden!