A szó ereje

Richard Johnson 2014-ben készített egy figyelemre méltó fotósorozatot Weapon of Choice (A választás fegyvere) címmel. Gyermekeket és felnőtteket fotózott le úgy, hogy nyakukon, arcukon, kezükön sérülés nyomai láthatóak. Ezek a képek önmagukban még nem lennének figyelemfelkeltőek. Ami megdöbbenést kelt az az, hogy a sérülés egy negatív tartalmú szót mintáz. Az egyik képen egy kisfiú látható, a szeme körül véraláfutás, és az arcán az a szó olvasható, hogy stupid (buta). Egy másikon egy kislány látható, akinek a mellkasa sérült, és a sérülését a mistake (hiba) kimondott szava okozta.

            Richard Johnson fotóművész megragadta az élet láthatatlan valóságát. Mert bizony láthatatlan a szavakkal okozott lelki sérülés, miként a lélek is. Ezt nem bünteti még a törvény sem, nincsen ellene hathatós védelem. A szavak fegyvere ellen védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk. A sérülés azonban megmarad, és egy életen át hordozzuk. Még akkor is, ha hegesedik, ha beforr a seb.

            A szavak okozta lelki sérülés láthatatlan, pedig létezik. Felsorolható lenne, ha beszélnénk a szó okozta sérülésekről úgy, ahogyan a törvényíró tenné: könnyű lelki sértés, súlyos lelki sértés, lelki bántalmazás, aljas indokból elkövetett lelki sértés, szándékosan elkövetett lelki sértés, gondatlanságból elkövetett lelki sértés. Lelki sértés védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben, lelki sértés különös kegyetlenséggel, lelki sértés, ami egészségromlást okoz.

            Ilyen jogi kategória nincsen. Nincsen szabályozva a lelki sértés (bűn)cselekménye. Így azután ott vagyunk sokszor védtelenül a célkeresztben, az ököllel szemben, a szavak éles pengéi lelkünkbe vágnak, és elszenvedjük az ütéseket, utána így vagy úgy gyógyítgatjuk a sebeket. Jó esetben.

A rosszabb eset az, amikor nem áldozatok, hanem elkövetők vagyunk, és sebeket ejtünk kimondott szavainkkal a másikon. Ezt hajlamos az ember elbagatellizálni. Csak megfedte, csak kimondta, csak jót akart – mentegeti magát az ember. Holott a szó, mit megfogalmazott, romboló és pusztító volt.

Ha a lelki sebek láthatóak lennének, akkor egyértelműbb lehetne minden. De a lelki seb nem látható. S akinek magas a fájdalomtűrő küszöbe nem is beszél arról, hogy milyen ütést, ütéssorozatot kapott, mi mart vagy metszett bele, milyen mélységes és nagy sebeket hordoz. Talán sokan vagyunk úgy, hogy a fájdalmat magunkba zárjuk. Egyszerűen azért, mert nem tudunk róla beszélni, annyira a miénk. Talán még sírás sem megy. Pedig a sírással minden könnyebb lenne, hisz a fájdalomból fakadó könnycseppben ott van lelkünk minden szenvedése és feszültsége, mit a könnycseppel együtt elengedhetnénk örökre. Az igazán erős emberek azok, akik a szavak sebző erejétől megedződnek. Még ahhoz is van erejük, hogy a fájdalomból, mit átéltek és magukban őriznek, épüljenek és építsenek. Még elszántabb harcosai legyenek a jónak, a kimondott szó építő és gyógyító hatalmának. Az igazán sokat szenvedett jólelkű emberek még jobban szeretnek, mert bőrükön érezték a gyűlöletet, és elszántan harcolnak ellene, mert nem kívánnak rosszat és nem viszonoznák sohasem a gonoszt gonosszal.

A szóban hatalmas erő rejlik, mi egyszer porig rombol, másszor épít. A te döntésed, hogy melyik utat választod. A szó lehet életadó és pusztító. Nem mindig a formája számít, mert lehet szép szavakkal is bántani. A lelkület a fontos. A szavaidon átsugárzik az, ami benned van. Nem mindegy mit és hogyan mondasz. Ne feledd, amikor reggel útra indulsz, hogy Isten a szavak hatalmát adta neked. A szó ne legyen sohase fegyver, hiszen Isten is teremtett és nem pusztított vele.