A barátság

Tavaszi napfény. Csobogó szökőkút. Díszköves tér. Szellő, mely kellemesen érinti az arcod. Nincsen annál csodálatosabb dolog, mint megfürödni a fényben a végtelennek látszó téren, ahol nem vagy egyedül. Nem, mert a téren mások is napfényfürdőt vesznek. Gyermekek is szaladgálnak. Lüktet az élet.

          Kint vagy. A szabadban szabad vagy. Mosoly ül ki az arcodra, mert szívedet belül egy kedves gondolat melengeti. Egy kedves gondolat, amit Ady Endre írt Móricz Zsigmondnak: „Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.” Ez a sor most többet mond neked bárminél. Mert éppen úgy vagy, ahogyan Ady. A barátság édes íze jár át, s próbálod te magad is megfogni a barátság csodáját. Ám azt érzed, hogy saját szavaid elégtelenek. Többre van szükség. Talán Adyra, talán arra a barátra, akivel most éppen együtt vagy kint a téren. A barátra, akivel beszélgetsz, akinek lénye betölti a lelked, és érzed, tudod, kimondod: barátságotok fény, levegő és szabadság. Fény, mert fénylően tündököl a lélek és csak a szeretet szórja a sugarát. Nincsen palástba burkolózó lélek sehol sem, aki a maga homályát öntené rád, barátnak adva ki magát. A verejtékkel játszott emberi színjátékról már rég lehullott a lepel. Tudod, hogy ki az igaz barát, és ki nem. Érzed, mert mögé látsz az ember által kivetített külső képnek. Barátod csak az maradt, aki nem hordott sohasem álarcot. Miért is hordott volna? Mikor lelkének igaz fényét adta és adja. Elpalástolni csak a homályt és a sötétséget kell, hogy ne látszódjék a métely.

           A barátodra nézel, és érzed, hogy nincsen áporodott levegő, minden friss, tiszta, és üde, még akkor is, ha megpróbált titeket az élet. Lenne min szánakozni és keseregni, de mégsem ezt teszitek, hanem előre néztek reménnyel. Tervek, vágyak, elképzelések fakadnak fel, hogyan lehetne még szebb és teljesebb az élet. Egészen szabadok vagytok. A szabadság könnyű érzése ural el, mert szabadon szárnyalhat a gondolat, az érzés, a szó. Nincsen semmi, ami gúzsba kötne, megállítana, figyelmeztetne. Bárhogy is keresnéd a kétkedő kérdést, hogy mit érdemes, lehet vagy szabad csak szólni, kimondani, nem találnád meg. Hisz a barátságban nincsen érdek, számítás, nincsen benne hamisság és áltatás, sem irigység, sem kérkedés. Csak igaz szó, ami sorra vesz bennetek jót és rosszat is, örömet és fájdalmat is. A nehézség súlyát mégsem érzed, a kritika is simogatóvá, balzsamossá lesz, mint a tavaszi szél, ami szárnyára vesz, és felfelé repít.

          Ady után visszhangzik benned egyre jobban „Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.” Ezt érzed barátod közelében, és az ő ereje a Te erőddé lesz, ahogyan a Te erőd is élteti a barátodban a lelket. Mert barátságotok lényege, hogy mindkettőtök lelkében erős az Élet. Kibírtok mindent, áldást és átkot is, mert az Életet nem lehet legyőzni.

         Kint vagy a téren. Átjár kívül-belül az Élet. Megvan minden, amire szükséged van: fény, levegő, szabadság; és a barát, az igazi barátság.