Korán kelt a Nap a mai napon is. Az én Napom. Az éj rövidre szabott. A Nap sugara betölt, mint a pünkösdi Lélek lángja. De ez most csak egyszerű tiszta fény, mely minden tagomat átjárja. Betölt a Lélek, a Szeretet ereje, és ha behunyom a szemem látom Őt, ki számomra a legkedvesebb, legcsodálatosabb, az Egyetlen. Akár nyitva, akár csukva van a szemem, Ő van előttem. Mindenben észreveszem, érzem, mi körülvesz. Fogom kezét, a karjában elpihenek, puha ajkának csókját érzem. A szívem közepén van, Érte élek. Ő jelenti számomra az Életet! Az Élet pedig él és élni akar, fog! Ez a természete, ez a törvénye. Az Élet legyőzhetetlen. Örök, mint az igaz szerelem. A sötétség nem arat felette diadalt, csak időleges az, amit mohón magának akar. De a szív szeretetét nem rabolhatja el, mert az az Enyém és a Tied. A sötétség ereje csak azt keríti hatalmába, ki nem szeretett soha, kinek szíve kietlen és rideg, kegyetlen lélekvesztő, kinek legfőbb gondolata csak önmaga, s ennek jegyében nem ismer határokat, korlátokat.
A szeretet az más. A szeretet otthont, melegséget és fényt ad. Kezed fogja, simogat, magához ölel. A létezésed alapja. A Szeretet ad nekem erőt, az Istentől való Lélek lángja, mi most csak egyszerű tiszta fény, de vezet és mutatja az utat.
Minden nap felkel a Nap, s új meg új reménység költözik a szívbe. A Napnak fénye van, melegít a Szeretet és megyek előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése