A távolság

A távolság olyan, mint a halál, elvesz, megfoszt, mar és sebez. A távolság éles tőrt forgat a szívedbe bele. Hisz a tér körülötted üres, nincsen hang,  nincsen szó, csak a csend. Feketén borul rád az élet, s úgy érzed, mintha hínár fonna körbe. Szkülla és Kharübdisz támadna rád, hogy elragadjon vagy berántson a tenger mélyébe. Oda, ahol már nincsen élet, csak pusztulás. Hisz a két tengeri szörny nem adhat mást, csak halált. Mikor lánglelkűen hajóra szállsz, hogy átszeld a tengert és a legyőzd a távolt, egyszer csak egy szoroshoz érsz, és látod, hogy az egyik vagy a másik szörny mellett kell elhajóznod. Ki nem kerülheted őket. Az utadba Szkülla, a hatfejű, tizenkét lábú szörny vagy Kharübdisz a tenger örvénye kerül. Ott találod magad Szkülla és Kharübdisz között.

           A távolságot le kell győznöm! – lüktet benned a cél, és biztat a gondolat, a szó, amit a nimfa a füledbe súgott, mint egykor Kirké Odüsszeusznak, mi záloga lehet a megmaradásnak és kovácsolhatja kitartásodat.

            Tép a vihar, zúg a szél, lent örvény, amott óriási feketeség. Hányan vesztek már oda! - kiáltod, halálra váltan, de mégis lángol a lelked, mert maga „A távolság olyan, mint a szél. A kis tüzeket eloltja, a nagy tüzeket fellobbantja!” Érzed, hogy benned nagy tűz van, és egyre-egyre jobban lángol. A távolság, a megfosztottság olthatatlan tűzzel tölti be a szíved. Talán még sohasem éreztél ilyet, mert csak a biztonságot adó part közelében éltél, és nem kellett útra kelnek ismeretlen vizek felé. Mert nem volt távolság, csak közelség. S magad sem tudtad, hogy szívedben mekkora tűz ég. A távolság azonban felfedi ezt és próbára is tesz. Próbára, mert szörnyeket is az utadba helyez. A távolságot le kell győznöm! – mondod magadnak újra, és mész előre, még a szörnyek közé is, izzó tűzzel, acélerős akarattal. Hisz életet akarsz, igazi közelséget, hol van hang, szó és dallam.

            A távolság harcot, küzdelmet és sziklaerős reménységet rejt, viaskodik benne a magasság és a mélység. A mélység csak azt húzza le, kiben kis tűz pislákol csupán. De ha a nagy tűz lángolássá lesz, vinni fog előre! Átmész, mert át kell menned a szoroson úgy, mint Odüsszeusz. Átmész, mert van benned hit, akarat, elkötelezés az Élet felé! Nem adod fel, és nem adod meg Magad, hisz jó úton vagy és a cél felé tartasz.