ANYA "A" BETŰVEL...

Játsszunk egy játékot! Anya „a” betűvel... Az anya szóhoz társíts „a” betűvel kezdődő mellékneveket, amelyek leginkább jellemzik őt! Mit jut eszedbe?

Én is papírt ragadok, és gyűjtöm a jelzőket. Először megtorpanok. Mit lehet „a” betűvel írni? Aztán a megtorpanást lendület váltja fel, és édesanyámra gondolva írok és írok.

Csupa pozitívum van a felsorolásban. Nem jutott eszembe negatív jelző. Pedig az anyukám sem tökéletes ember. Olyan, akinek vannak könnyebb és nehezebb pillanatai. Olyan, akinek a legszebb muzsika a csend, szereti a kiszámíthatóságot, és igyekszik mindent előre megtervezni és időben elvégezni. Gondol a jövőre. Fontos a rend és a fegyelem. Olyan régivágású, mely a három unokája esetében főnyeremény – még ha ők nem is mindig értenek egyet azzal, amit mama mond, de hallgatnak rá és tanulnak tőle.

Tanulnak, ahogyan én is. Nem csak a régi időket idéző kedves történeteiből, hanem abból, ahogyan mondja, ahogyan megszólít, ahogyan mellettem van, ahogyan szeret. Szeret, azzal együtt, hogy gyermeki lelkemben sokszor lángolt, hogy én jobban tudom, mint Ő. Jobban tudom naivan, tapasztalanul. Ő mégis elmondta csendesen, döntési szabadságomat meghagyva, én meghallgattam és utána cselekedtem. Volt, hogy a tanácsától eltérve, ami olykor engem igazolt, olykor meg Őt. Azért nem adta és nem adja fel, elmondja, amit gondol, így szabva irányt és mértéket. Szava azonban nem ismer kizárólagosságot, sem önkényességet. Csak tanácsol, mintha egy őszinte barát szólna – az is.

A felsoroláshoz visszatérve, mi jutott legelőször eszembe? Az, hogy ajándékozó. Születésemtől fogva megajándékoz. Megajándékoz szeretettel, törődéssel és bölcsességgel. Azt a jó érzést adja, hogy a legfontosabb vagyok Neki, és mindig számíthatok Rá. Ha öröm ér, az Ő szeme még az enyémnél is jobban csillog. Ha bánat költözik a szívembe, letörli könnyeimet, és Ő csak akkor sír értem, ha én nem látom. Erős, acélerős, kibír minden vihart. Már-már megingathatatlan, kőszikla és erős bástya, máskor meg könnyen szálló szellő, ki cirógatja az arcom.

A jelzők egymásba fonódnak. Mert a következő, mi megformálódik bennem, az, hogy aktuális. Tartja velem a lépést, a ritmust, annak ellenére, hogy fordulatokban gazdag az életem és gyorsan változik minden, s olykor ő is csak kapkodja a fejét, mikor mibe fogok, milyen célt tűzök ki és veszek valamit a fejembe makacsul. Tartja velem a lépést, annak ellenére, hogy én már más nemzedékhez tartozom. Külsőleg nézve az én helyzetem, kihívásaim és problémáim mások, mint az Ő korában ilyenkor voltak. De belülről nézve, a lényeget tekintve, mégiscsak hasonló problémákkal küzdök. Mert ember vagyok, és az ember nem változik, ugyanúgy érez, gondolkodik, cselekszik, mint évtizedekkel ezelőtt. Csak a technikai fejlettség és a korszellem más, talán még a szokások. De ugyanúgy útkeresésben, a jó és a rossz közötti választás folyamatos döntési helyzetében vagyok, mint a „régiek”. Ugyanúgy jól szeretném végezni azt, ami rám van bízva; mint a gyermekeim édesanyja, mint a férjem felesége, és úgy is, mint dolgozó nő, aki nem csak letudni akarja a munkát, hanem szeretne értéket továbbadni, közösséget és személetet formálni. Ez nem könnyű. Önmagamra hagyva lehetetlen. Ezért is nagy kincs számomra az édesanyám bölcsessége, tapasztalata és tanácsoló szava. Már nincsen bennem a gyermeki lángolás, hogy én jobban tudom, mint Ő. Lelki összhang van közöttünk.

Lelki összhang az én alázatos anyukámmal, aki sohasem kérkedik vele, hogy mennyi mindent megtett értem. Nem vár kitüntetést az átvirrasztott éjszakákért, az időért, a figyelemért, mit rám fordított. Nem mondja sohasem, látod én megmondtam, hogy nem így kellett volna. Csak a szeretet erejével csiszolja a tökéletlenségem, és megajándékoz új és új reménnyel, hogy ne adjam fel, nincsen olyan hiba, mit ne javíthatnék ki. Bármi történt velem, mindig ott volt mellettem a háttérben, nem várva semmit sem érte. Mégis kapott és kap viszonzást. Mert a szeretetből szeretet születik, és azt tudom neki visszaadni, amivel megajándékozott és megajándékoz ma is.

Igazi adakozó lélek: egyszerűen csak odaadja magát, idejét, a meghallgatás képességét, az otthon melegségét, az elengedni tudást és a hazavárást, a hazafogadást – még ha az otthonom földrajzilag már máshol is van. De ez nem számít. Aktív a jelenléte. Egyébként aktív a sajátjának mondott életében is, van konyhakertje, lekvárt főz és befőttet tesz el, biokultúra egyesületbe jár, fontos neki a város és a közösség, ahol él, a hagyomány, mi nem merülhet feledésbe. S fontosak vagyunk mi, az unokákkal együtt, hol a szeretetbe olykor aggodalom vegyül. Aggodalmaskodónak is lehetne őt jellemezni, de valójában ez csak a féltő szeretet, nehogy bajunk essen.

Anyák napján egy lélegzetvételre sorra vettem az „a” betűs mellékneveket. Csak az „a” betűseket. Felsóhajtok, mennyi más maradt még ki! Mert ezt a felsorolást csak egy pillanat szülte. Egy pillanat, mi papírra vetette azt, amit gondolok Róla, ahogyan érzek. A pillanat lényének egy-egy részletét emelte ki, melyek nem élnek külön életet, csak együtt, egymásra hangolva léteznek.

Anyák napi felsorolásom végéhez érek. A legszebbet utoljára találom meg. Ez pedig nem más jelző, csak annyi, hogy aranyszívű. Ettől csillog, ragyog az ő lénye, és hoz éltető fényt az életembe. Hisz annyi gyöngédség, szeretet van benne: becéz, érint, simogat és ölel, megbocsátja tévedésemet is, hisz másként nem tehet. Aranyszívű – ízlelgetem ezt a jelzőt. S már eszembe jut, ha az aranynak, akkor az aranyszívnek is van értéke. De mennyi? Mit ér az anya aranyszíve? A világot, mindent. Nem is próbálkozom azzal, hogy számokban kifejezzem, hisz oly lehetetlen feladat elé helyezném magam, mintha az élethez szükséges oxigénnek az értékét akarnám meghatározni. Nem lehet. Mert ahogyan az oxigén, a Nap vagy a víz nélkül élet nincsen, úgy az anya aranyszíve nélkül is elképzelhetetlen lenne az élet.

„A” betűs melléknevek sorakoznak előttem: ajándékozó, acélerős, aktuális, alázatos, adakozó, aktív, aggodalmas és aranyszívű. Izgalmas játék volt szavakat gyűjteni, és a szavak által kifejezni azt, amit a hétköznapokban talán kevéssé szoktam elmondani. Mert az élet zajlik, halad és sokszor rohan, fut. Futhat is, mert van motorja, háttérre, fészke: az anya egyszemélyben.

E mai ünnepnapon állj meg Te is az életed nagy futamában! Játszd el az Anya „a” betűvel játékát! Ízlelgesd a szavak tartalmát! Izgalmas játék lesz belőle, és egy csodálatos vallomás, ami édesanyád felé ajándék lehet az anyák napi virág mellett…