Tanítás. Tudod, hogy az iskola fontos, mit magába szív ott az ember. De ha tanul is, legfeljebb csak okos és tájékozott lesz, bölcs nem. Mert a bölcsesség Isten ajándéka, mely a tanítás által lesz a Tied. A Tied, ha nyitott rá a lelked, ha igazán hiszel Benne és komolyan veszed, mit mond, mit mit sejtet, merre vezet, olykor terelget - hiszen igényli döntésed.
Nyitott lélek a bölcsesség titka, melyhez mit hozzátehetsz, az az alázat. Alázat, főhajtás az Úr előtt földön fekve, mikor minden szívdobbanásod az Ő lelkében ver csak ütemre, mert máshol nincsen lélegzet, sem erő. Fekszel. Isten végtelen szeretete ölel. Megszűnik minden. Csak Isten Lelke tölt be, s tanít, tanít közben. Arra, hogy a nyomorúság Hozzá emel, s ne kutasd a végtelent, csak fogadd el Őt izzó szeretetben, mégha fel is csap és éget a fájdalom tüzes lángja, és a lángnyelvek a lelkedbe marnak. Pokoli kín ural el, már-már úgy érzed elégsz teljesen. De hamuvá csak az lesz, mi az igazi élethez nem szükséges. Az Édenkert utáni vágyad szertefoszlik, a valóságot kapod: hol tűz, füst, hamu s Te vagy. Már-már lehajtod fejed, de valami mégiscsak megcsillan Benned. Az, hogy tűzben, viharban egészen megtépázva Istené vagy. Ti vagytok ketten: Te és az Isten. Megszűnik a tér és az idő. Nincsen tegnap vagy holnap, csak a pillanat - miben Isten égő sebeidre Lelkével gyógyírt ad. Hálát adsz az életért, érezve az Úr Lelkének minden rezdülését, mely lágy fuvallat, egy érintés csupán, mi szívedhez ér, és érzed Isten szeret. Szeret, mert nem akarja, hogy csak úgy élj, mint általában az ember. Beleszeretve, belekényelmesedve az életbe, azt gondolva, hogy rossz nincsen.
Magához von, magához fűz az Isten. Benne élsz, lélegzel. Nincsen olyan perced már, mi ne Tőle indulna el és ne Hozzá érkezne meg. Rádöbbensz, Isten magának akar egészen. Szereted és követed, Vele élsz rendületlen. Gyermeki hittel és a fájdalom tüzétől felnőtten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése