Végletek között

Az élet kiszámíthatatlan és rejtélyes vándorút, hol mélységgel és magassággal egyaránt találkozol. A mindennapok egyszerűségében könnyen veszed, hisz sekélynek tűnik a mély és a magaslat alacsonynak. Pedig hallottál már oly mélységről, melynek nem látszik az alja. S tudsz oly magaslatról is, minek csúcsát nem látni, oly hatalmas és nagy. Mélység és magasság, az élet két véglete, mit kikerülni nem lehet. Mindenkinek adatik mélység, talán nem is egy, mikor úgy érzed magával a lehetetlenséggel küzdesz. Vívódó töprengés, értetlenség ural el, fájdalom kerít hatalmába, s a magány mázsás súllyal telepedik Rád. S Te könnyek között mégis újra meg újra imára kulcsolod kezed, a lelked Istenhez jut közel. Úgy érzed, hogy ennél nagyobb közelség már nincsen. Nem lehet.
     A hullámvölgy zúg, a lelked lüktet, az izzadságcseppek vöröslenek, mert vérzik, vérzik a szíved. De Isten Lelkének Fénye megcsillan Benned, s megérzed, hogy az örvénylő mélységgel szemben küzdhetsz. Küzdhetsz hittel. A hit, ami a Tied és mégsem az. Mert Isten ajándéka. Csodát élsz át, mert összezúzva, összetörve mégis felemeled a fejed és erő költözik a szívedbe.
     Megérted, hogy a mélység maga is véglet: az erő és az erőtlenség találkozik benne, s Te rábízod Magad Istenre. Istenre, ki hullámhegy tetejére is helyezett már, hol csendes volt a víz, és szikrázóan sütött a Nap, s úgy érezted, hogy Édenkertben vagy, hol nincsen sötétség, nincsen homály, nincsen gonoszság, csak fény, tisztaság, jóság, hol közös az akarat és a cél. Azt hitted az édeni állapot itt van, eljöhet. Ám a hullámvölgy megtanította Neked, hogy az emberiség az Édenkertből már kiesett, s kiben több, kiben kevesebb a fogékonyság a jóra, hisz Káin és Ábel sem volt lélekben egyforma.
    Isten egyszer hullámvölgybe, másszor a hullámhegy tetejére helyez. Ha felszínesen nézed, nem rendülve meg, annyit mondasz csupán: játék ez. Isten a sakkmester, az ember a bábu. Holott nem erről van szó. Hanem a szíved valóságáról, mely a hullámcsapások által tisztul s erősödik, s lesz egészen Istené. Istené, ki kibeszélhetetlen fájdalmadra gyógyírt is ad a Hozzád érkező szavakban, érintésekben. A hullámvölgyben Isten melletted van és szeret. Nem hagyott el. Van örök összetartozás, hit, szeretet Istennel s a Tőle rendelt emberekkel. Emberekkel, kik szív és lélek szerint testvéreiddé lettek, s soha nem engedik el a kezed. Lelkük hangja Isten érintése számodra.
     Az élet kiszámíthatatlan és rejtélyes. Végleteket rejt. Olykor úgy tűnik, mintha a véletlen vezetne. Pedig nem véletlen az, hanem Isten keze, hol célja és értelme van a hullámvölgynek s a hullámhegy tetejének.
     Bármelyikben is van Részed, csak Istenre figyelj, hogy a mélyben és a magasságban is a hit, a remény és a szeretet legyen a Tied!